Marthi Anna : Kalligráf-álmok

 

 

 

Furigana

 

“Aranyalma ághegyen”.

Belép a szél, kereveten

papír füle lassan mozdul,

lopva rátekint a nap.

 

Te zöld gyepen pihensz.

Mint kő, hasad várakozón –

hajnalpírból kikelő nap.

Feslő árnyunk szétterül.

  

Cirmos ébred. Firkahad

mosolyod fürdet, szavak

indulnak papír utakon

munkába, napon száradók.

 

Megérkezel, s döngicsélsz,

szájadon ezer pletyka kél.

Kitalált mesékbe takargató,

hajnali hűs hangú dallamod.

 

“Esik eső, fúj a szél.”

Betűkre folytak ujjaimról

áttetsző könnyek.

Lepkevékony kincs

a csend.

 

 

Hiragana

 

Gömbölyű teste

húzza az ágat, esik.

A föld melege

sebeit bebarnítja,

zamatát harmat oldja.

 

Kékszárnyú fecske –

villanydrót kötéltáncos,

selymes farktolla árnya

billegőn becéz,

nap festék aranyával.

 

 

Katakana

 

Nem bandzsít, ha

konyítana hozzám, sem

voníthatnék eszén, mi nincs.

Beérem villámhárító nélküli

vezető lélek-anyagával.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak