Furigana
„Aranyalma ághegyen”.
Belép a szél, kereveten
papír füle lassan mozdul,
lopva rátekint a nap.
Te zöld gyepen pihensz.
Mint kő, hasad várakozón –
hajnalpírból kikelő nap.
Feslő árnyunk szétterül.
Cirmos ébred. Firkahad
mosolyod fürdet, szavak
indulnak papír utakon
munkába, napon száradók.
Megérkezel, s döngicsélsz,
szájadon ezer pletyka kél.
Kitalált mesékbe takargató,
hajnali hűs hangú dallamod.
„Esik eső, fúj a szél.”
Betűkre folytak ujjaimról
áttetsző könnyek.
Lepkevékony kincs
a csend.
Hiragana
Gömbölyű teste
húzza az ágat, esik.
A föld melege
sebeit bebarnítja,
zamatát harmat oldja.
Kékszárnyú fecske –
villanydrót kötéltáncos,
selymes farktolla árnya
billegőn becéz,
nap festék aranyával.
Katakana
Nem bandzsít, ha
konyítana hozzám, sem
voníthatnék eszén, mi nincs.
Beérem villámhárító nélküli
vezető lélek-anyagával.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.28. @ 10:57 :: Marthi Anna
