Seres László : Porszemként…

Összekuszált szálain indulsz,

felfejted titkait a létnek.

A nem-léthez vissza is így jutsz,

mikor az utak véget-érnek.

 

Felépíted, mit szellem adhat

örökül – és a test bevégez –

feletted álló hatalmaknak,

és mégis minden semmivé lesz.

 

A sír is befogad majd végül,

vagy kivet, nem tehetsz ellene.

A porszem a földdel kibékül,

akkor is, hogy gazdaggá tegye.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.