Egyéb

ilyesmi

félholt álmosan isudvarom a kertnek adomfényszemem íveljen átsötét világtalan éjekenfekete körömcipő-sarokkiállítva mint földbe szúrt karóül a bánatés lengedez amíg szélbe kiáltrámvetül és holdtükörre látfáradt arcomon

Vers

Vigyél el

S. Rajz       Szép, rózsás magányt szedtem, a kertb?l hoztam a szobába, itt ül mellettem a teag?zben, árván, egymagában. Földbe zöld szárát t?zve, tegnap még a rúzsos alkony leste, szelíd csendben olló penge metszetét keresztezte. Zavaros cseppek öntözik, [… Tovább]

Élménybeszámoló

Déjá vu… PARIS I.

Párizst nem lehet könnyelmű módon megközelíteni. Párizsnak szíve van, gyomra, és lassan alig elérhető érzékeny idegrendszere, ha még el lehet egyáltalán érni, mert tűnőben. Megyek versek, dalok útján – az érzéseket követve, ami egy beazonosíthatatlan időhöz köt, és emiatt érzem [… Tovább]

Vers

Szűkülő körök

  Az emberek ölnek. Én is ölök. Gyilkosok vagyunk, szűkölő pupilla-körök. Mi rendíthetne meg? Mi rázná fel bennem a vadat? A hétköznapok szürkék, mint a holtsáv, szürkék, mint a virradat. Gyűrött arccal nézek magamra, a tükörbeli másra. Feszélyez, megzavar a [… Tovább]

Adoma

Teremtésünk titkai

Fotó: Fotóház – Kyrie         (…első gondolat.)         Isten titka, hányszor éltem én itt, s hogy ember voltam-e, állat vagy növény. Talán csak egy szépen megfeneklett gondolat lehettem igaz szerelmeseknek féltő tekintetén. Nem kutatom [… Tovább]

Vers

tól-ig

Fölbolygat, mint falut az idegen, hogy hiányzik belőlem a jelen, mert minden múlik és minden jövő, még lélegzetem sem jelen idő.   Egykor fölsírtam – kitéptem magam, de addig minden őrült nyugtalan, míg vissza nem szippant a végtelen, és föl [… Tovább]

Humor

Nem lesz klón a családban

Szatíra   Lássunk egy nagyon egyszerű kísérletet: gyalogos forgalomban másfél, legfeljebb két méter távköz és irány pontos tartásával kövessünk valakit úgy, hogy egyúttal fölvesszük a lépésritmusát, testmozgásának ütemét. Meg sem kell fordulnia ahhoz, hogy mindezt azonnal érzékelje. Körülbelül tíz-tizenöt méteren [… Tovább]

Vers

Évtizednyi remény

  Keresem, megyek évtizednyi csönddel bekerítve, egyetlen csikóját elveszített kanca, istállót, lucernát, magam mögött hagyva zabolátlanul,   keresem parlagon, sziken, s felhőbozontos égen,   meglátom viharral küszködő pitypang-hópihéken.  

Vers

Emlékek

Fázósan bújnak összehajnali csillagok,a hold mellettükfáradtan toporog.Dereng? égbolt szárnyas kapujánmár a nap kopog,mintha mindenki álmodna,ébren, csak én vagyok.Üres utcákonvisszhangzik a léptem,múltam kusza emlékeieljöttek értem.