félholt álmosan isudvarom a kertnek adomfényszemem íveljen átsötét világtalan éjekenfekete körömcipő-sarokkiállítva mint földbe szúrt karóül a bánatés lengedez amíg szélbe kiáltrámvetül és holdtükörre látfáradt arcomon
S. Rajz Szép, rózsás magányt szedtem, a kertb?l hoztam a szobába, itt ül mellettem a teag?zben, árván, egymagában. Földbe zöld szárát t?zve, tegnap még a rúzsos alkony leste, szelíd csendben olló penge metszetét keresztezte. Zavaros cseppek öntözik, [… Tovább]
Párizst nem lehet könnyelmű módon megközelíteni. Párizsnak szíve van, gyomra, és lassan alig elérhető érzékeny idegrendszere, ha még el lehet egyáltalán érni, mert tűnőben. Megyek versek, dalok útján – az érzéseket követve, ami egy beazonosíthatatlan időhöz köt, és emiatt érzem [… Tovább]
Az emberek ölnek. Én is ölök. Gyilkosok vagyunk, szűkölő pupilla-körök. Mi rendíthetne meg? Mi rázná fel bennem a vadat? A hétköznapok szürkék, mint a holtsáv, szürkék, mint a virradat. Gyűrött arccal nézek magamra, a tükörbeli másra. Feszélyez, megzavar a [… Tovább]
Fotó: Fotóház – Kyrie (…első gondolat.) Isten titka, hányszor éltem én itt, s hogy ember voltam-e, állat vagy növény. Talán csak egy szépen megfeneklett gondolat lehettem igaz szerelmeseknek féltő tekintetén. Nem kutatom [… Tovább]
I. a cinikus igazsága: a vízben fuldoklónak nem látszik az izzadtsága II. érzem haragszol kinek már szájáig ér a víz lenézed hogy alacsony a horizontja
Fölbolygat, mint falut az idegen, hogy hiányzik belőlem a jelen, mert minden múlik és minden jövő, még lélegzetem sem jelen idő. Egykor fölsírtam – kitéptem magam, de addig minden őrült nyugtalan, míg vissza nem szippant a végtelen, és föl [… Tovább]
Szatíra Lássunk egy nagyon egyszerű kísérletet: gyalogos forgalomban másfél, legfeljebb két méter távköz és irány pontos tartásával kövessünk valakit úgy, hogy egyúttal fölvesszük a lépésritmusát, testmozgásának ütemét. Meg sem kell fordulnia ahhoz, hogy mindezt azonnal érzékelje. Körülbelül tíz-tizenöt méteren [… Tovább]
Fázósan bújnak összehajnali csillagok,a hold mellettükfáradtan toporog.Dereng? égbolt szárnyas kapujánmár a nap kopog,mintha mindenki álmodna,ébren, csak én vagyok.Üres utcákonvisszhangzik a léptem,múltam kusza emlékeieljöttek értem.