Az emberek ölnek.
Én is ölök.
Gyilkosok vagyunk,
szűkölő pupilla-körök.
Mi rendíthetne meg?
Mi rázná fel bennem a vadat?
A hétköznapok szürkék,
mint a holtsáv,
szürkék, mint a virradat.
Gyűrött arccal nézek
magamra,
a tükörbeli másra.
Feszélyez, megzavar
a néma lakás,
a némább tárgyak hajnali
kakofóniája.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.18. @ 15:43 :: Adminguru
