Maretics Erika : Emlékek

Fázósan bújnak össze
hajnali csillagok,
a hold mellettük
fáradtan toporog.

Dereng? égbolt szárnyas kapuján
már a nap kopog,
mintha mindenki álmodna,
ébren, csak én vagyok.
Üres utcákon
visszhangzik a léptem,
múltam kusza emlékei
eljöttek értem.

 


Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.