Hajnalban Ádám arra ébredt, hogy dörög az ég, és a villámok céltalanul kedvük szerint csapkodnak. Ádámot ez egyáltalán nem érdekelte. Hanem valami más fontosabbat akart, azt viszont nagyon. Szerette volna, hogy Eszter megengedje neki, hogy legalább egyetlenegyszer hozzábújhasson a takarója [… Tovább]
Előlegezve Verő László* születésnapjára, aki úgy és akkor ünnepelheti az évfordulóját, mint az Angol Királynő őfelsége. – Semmi gond, meglesz – mondta Jóska a barátjának, aki egy elektronikus irodalmi lapot felelősen főszerkesztett. – Mondom, hogy viszünk, Laci – a [… Tovább]
– „Bánat szívvel kérünk Urunk” – hangzott fel a legfrissebb zsoltár poéta Lajcsi ajkán. Na, már ha a kántor vadszamárordítását annak lehet nevezni. De hirtelen káromkodott, mert visszacsúszott a búbos kemencéről; csak ő tudja, mit akart ott. Éjfélre már tetőfokára [… Tovább]
Amikor láthatóan a „keleti blokkból” érkezett három fiatal megérkezett, hosszú sor állt a lerobbant négyemeletes háznál. A bejárat előtt eléggé vegyes társaság várakozott. Színesek, arabok, toprongyos francia urak is, persze. „Chambres” volt kiírva egy kopott falon, ahol a fogatlan neonlámpán [… Tovább]
A sapkás vadászsólyom© Illusztráció: Takács Zoltán Keller Árpád irodáját még madame Pompadur is örömmel használta volna elfogadó budoárnak. Igaz, a lakberendező és a belső építész is egy vagyonba került, de megérte. Kocsa Jolán, a titkárnője se kerül kevesebbe, [… Tovább]
A kopott Kandúr bekapta az utolsó Márton napi libatöpörtyűt, és nagyot húzott a kupából, amiben jóféle portugieser volt. Azért is szerette, mert mindig, mindenhez lehetett inni. Asmodi barátja adta neki, a jószívű ördög, akit itt a pokolban ártatlanul meghurcoltak. [… Tovább]
Kertész Vazul zászlós halkan káromkodott, mikor a tiszti járőr elvette tőle az öt tábla szalonnát. – Ő volt a marha – szidta magát –, mit sétálgat a két front között egy tömött zsákkal a hátán, mintha a fiumei promenádon [… Tovább]
A baba nagyot csapott pufók kezével a tejbegrízes tálba. A nagypapa letörölte képéről a tejbegrízt. – Azé’ nem kéne annyira elkényeztetni ezt a gyereket –, dünnyögte a menyének. – Mi köze hozzá, vén hülye? Inkább törődjön a maga dolgával. Az [… Tovább]
Az illusztráció Takács Zoltán alkotása Bartos, a neves válóperes ügyvéd visszakézből szájon vágta feleségét. Evvel csattanós pontot tett a veszekedésre. Klári az asztalhoz kapott, hogy az ütéstől el ne essen. A kávéra váró csésze, amiből a férj [… Tovább]
Annak idején, 1968. augusztusában léptünk fel először külföldön, mint artisták. Ahogy történt, pontosan úgy volt, ahogy leírtam. Huszadikán este még béke és csend honolt a városban. Este, a műsor után Imre átruccant a „Lucernába”. Ez a budapesti Moulin-Rouge-hoz hasonló [… Tovább]
