kisslaki : A terrorista sajt

Előlegezve Verő László* születésnapjára, aki úgy és akkor
ünnepelheti az évfordulóját, mint az Angol Királynő őfelsége.

 

 – Semmi gond, meglesz – mondta Jóska a barátjának, aki egy
elektronikus irodalmi lapot felelősen főszerkesztett.
– Mondom, hogy viszünk, Laci – a frankfurti piacon vásárolunk a
legbüdösebb francia sajtból.
Lehetőleg a Béla bátyád szerezze be, mert az ő kifinomult érzéke,
ínyencsége garancia a sajt pedigréjére, mert sajnos mondanom
sem kell, a te paraszt ízlésed nem evidens – monda a főszerkesztő.
– Így igaz – ismerte el Jóska.

Béla a sajtot megvette, hazavitte és a hűtőbe betette. A sajtot az
üzletben ötszörös fóliába forrasztották.
Másnap Béla felesége már a hajnali órákban szekrényből a kertbe
vitte a ruhákat szellőztetni, és megrendelte a lakás újra festését.
Kijelentette még, hogy vagy ő, vagy a sajt, mert még egy éjszakát
nem fognak hármasban tölteni egy fedél alatt.
Gordiusi megoldás: Béla azonnal átszállította a bajkeverőt
testvérének, Jóskának, tudván, hogy az ő felesége már kiskorában
elvesztette a szaglóképességét. A sajtcsomagot óvatosan kihelyezte
az erkélyre, vigyázva rakta le, nehogy felébredjen, majd hirtelen
visszaugrott, és bezárta maga mögött az üvegajtót, de a zajra
persze, hogy felébredt a beste. Egy darabig morgott, fújt dühösen,
de végül sikeresen a szabadba harapta magát. Kopogott, zörgött az
üvegen, Jóska már igen unta a makacs bámulását, hogy legalább a
látványt távol tartsa, egyszerűen behúzta a függönyt.
Jóska pontosan tíz percet pihent, mikor a ház elé szirénázó
mentőautó érkezett az alattunk lakó idős asszonyhoz. A szélütés
jeleit mutató nénit beszállították frankfurti egyetemi klinikára. Ott
az őt körbevevő orvosok nem értették, hogy a beszélni képtelen
páciens mért mutogat botjával makacsul a plafon felé.

Béla és Jóska másnap elindultak az ezer kilométeres útnak. A
biztonság kedvéért a sajtot még egy vánkosbörtönbe is
bebugyolálták és úgy gyömöszölték be a lakómobil
hűtőszekrényébe. Egy ilyen börtönből még egy Monte Cristo se
tudna kiszabadulni.
– Most gyere ki te piszok! – mondta Jóska és rácsukta az ajtót.

A hegyeshalmi határátkelőn gyenge volt a forgalom. Kurt Weber
már türelmetlenül várta, hogy megjöjjön a váltótársa, mert a
finom, soproni asszony végre megígérte, hogy feljön hozzá a bécsi
lakására.

Órájára pillantott. Megvolt még, – ugyanis kollégájával
történt, hogy egyszer a lekezelt útlevelet átnyújtotta a belépőnek, s
mire kezét visszahúzta az óra már nem volt a csuklóján. Röviddel
később már a ´Piroschkagulasch` étterem vécéjében folyt az ádáz
alkudozás rá, egy üzbég lánykereskedő és egy török átutazó
történelemtanár között.

Kurt Weber rendbe rakta az asztalát. Maradék szalámis zsemléjét
Burkusnak, a határőr kutyának adta, ki maga sem tudta, hogy
melyik oldalon is szolgál tulajdonképpen, ezért mindkét államtól
beszedte járulékát. Nem firtatták az altisztek, mert gondolták,
hátha valami nagykutya van a háttérben.

Időközben belépésre begördült Jóskáék lakókocsija és a vezető
lehúzta az ablakot. Ekkor történt a katasztrófa. Weber első
pillanatban terrortámadás tervére gondolt a zalai gáztartályok ellen,
amely megbénítja átmenetileg az egész Dunántúl életét, beleértve
a légtéren áthúzó vadászgépek navigációs képességét is. A bűz első
hulláma, ami a kocsiból áradt, azonnal megbénította az agyát,
elvesztette az eszméletét, de szerencsére a vegyi gáz riadót kiváltó
jelzőre zuhant.

A szirénák sikoltozására leállt a forgalom és kitört a pánik, csak
Burkus zabálta kétpofára csámcsogva a menázsiját. Megérkeztek a
gázmaszkos terrorellenes kommandósok. Oszlopok, autók
fedezékéből szökdeltek elő, egymást fedezve a lakómobil felé. Az
elvakító, hangsokkoló gránát belövésére nem volt szükség. Mikor az
első harcos elérte az objektumot, hirtelen beugrott az autóba,
feltépte a hűtő ajtaját és ráfogta géppisztolyát a félelemtől remegő
sajtra. Most már nem volt olyan hányaveti, rémülten pislogott a
fegyver csövébe.
A kommandó parancsnoka hamar lefújta az akciót. Lepecsételtette
a hűtőszekrényben lévő küldeményt, ami majd csak a szerkesztő
házában, zárt ablakok és behúzott függönyök mögött nyitható fel.
Megkésve kerékpáron becsörömpöltek a tévedésből riasztott
wienerneustadti sporthorgászok is, ugyanis azt hitték, hogy a héten
ismét feltűnt a Fertő tóban a Loch Ness-i szörny húga, holott csak
Egon, a pénztelen vállalkozó úsztatta a gazdag, de ronda
menyasszonyát.

Pest felé szinte eseménytelen volt az út leszámítva a boglári
sikertelen rablótámadást, amit visszavertek. Az elkövetők magyarul
beszéltek, de érezhetően francia akcentussal. Jóska a biztonság
kedvéért a visegrádi kertészmérnök barátjával, aki Zamárdiba
nősült, behegesztette a hűtőszekrény ajtaját. Mire elérték Pest
határát, már lerázták az őket követő francia autót is. Laci a háza
előtt várakozott egy szerelőbrigáddal, akik szakavatottan
kiszabadították a szállítmányt és eltűntek, mivel a pénzt már jó
előre felvették.

A sokmenüs vacsora fejedelmi volt. Végre szervírozásra került a
sajtok vénséges vén anyakirálynője. Jóska még nem próbálta ezt az
egzotikumot, egy darabig csak nézte, majd kedvet kapott hozzá.
Nem is volt rossz, de neki ez túl előkelő. Inkább marad a
parasztkolbász és a hagymánál.
Sziszi cica őfensége – ki tulajdonképpen a ház úrnője –
közömbösen nézte végig a vacsorát és mikor meglátta Jóskát,
lemondóan csóválta szép kerek fejét.
– Na, ez is itt van – gondolta, – most megint jó hangosan kell
vernem saját mancsommal az ablakot, mikor éjjel kegyeskedek
bekívánkozni a könyvtárszobába.
Sziszi tulajdonképpen a Verő családot, mint személyzetet tartja, és
kegyesen eltűri a beléjük nevelt hódolatot – igaz, sok türelmet,
megértést és munkát igényelt a betanításuk. Alapjában véve
kedveli is a családot – különösen a jól táplált főkomornyikját,
Lászlót –, de tartózkodik tőle, hogy kinyilvánítsa szimpátiáját, mert
még elkanászkodik. Jóindulatúlag elnézi hibáikat, mert tudja, hogy
ők csak oktalan emberek.
– Most meg, hogy odavannak ezért az illatos dologért, ami ugye
nem rossz, de nem is vadásztak rá sok-sok órás türelemmel. Ezek
még biztos nem is próbálták a frissen fogott vakondot, meg mérget
veszek rá, hogy még nem ettek idei másodköltésű verébfiókát –,
gondolta és nagy kegyesen visszavonult a könyvtárszobájába.

________________________

* Verő László költő, irodalomszervező 2006-ban alapította a
7torony irodalmi magazint.

Legutóbbi módosítás: 2021.02.07. @ 12:23 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző kisslaki 252 Írás
Majd ötven éve élek Németországban. Véletlenül. Alapítástól itt vagyok. Jó, hogy jó társaságba kerültem.Tisztelettel, Kiss lászló kisslaci@t-online.de