(1)
Hevesen kalimpál a szíved, de egyáltalán
ne félj! Szégyellje magát, kinek gerendája
szélesebb és hosszabb, mégis elítél!
Vessen csak meg a cinikus, kinek tolla
hegyén csordultig a gúny! – saját ujjaira
ömlik a tinta, sorsa végül csúnyán alakul.
(2)
Nincs a gonoszságnak párja, az mindig
egyedül jár, kihajtva a lelket is magából
végcélja halál, de te egyet se félj tőle, rád
pillant az Isten – átöblíti irgalmát a drága
könnyeidben.
(3)
Te csak kulcsold szorosabbra az ujjaidat,
ki ne csepegjen kezeid közül az imád leg-
igazabb része, amiről mindig felismeri
egymást Isten háza népe.
