kisslaki : Ördög vigye a nősülést

 

A kopott Kandúr bekapta az utolsó Márton napi libatöpörtyűt, és nagyot húzott a kupából, amiben jóféle portugieser volt. Azért is szerette, mert mindig, mindenhez lehetett inni. Asmodi barátja adta neki, a jószívű ördög, akit itt a pokolban ártatlanul meghurcoltak.

Miután rehabilitálták, jutalomból kinevezték pincemesternek. Az öreg kecskének, Berta néninek, kadarkával szokott kedveskedni, mert a tanti gyerekesen örült az új etikettnek, amin elnézegethette magát kedvére…

– Azannya! – csettintett elismerően a kandúr, miután visszatette az asztalra a kupát. – Ez aztán jól esett. – Összébb húzta magán a kifakult macskabundáját, amiben már megszületett.

Pedig a pokolban jól fűtöttek; csak hát a reuma ne kínozná, amit azon a szerencsétlen éjjel, a Harsányi hegy szántásánál szerzett.

– Biztos megizzadtam ott, a fene egye meg – fújt maga elé. Újra lendített egyet a hintaszéken. Szeretettel ránézett Bertára, akivel együtt húzták az ekét, míg Asmodi csalódásában bele nem vágta a hatalmas vasat a völgybe. A szerencsétlen, szomorú eset miatt majdnem őket is kirúgták innen a pokolból, s nemcsak Asmodit, a gazdájukat.

Szegényt – koholt vádak miatt – a pokol leghülyébb ördögének tartották számon, mert hagyta magát átverni egy banyától. Pedig ez nem úgy volt! – Akkor éjjel csak egy igaz szerelem tragikus fináléja játszódott le a hegyen.

Berta a kockás plédbe bugyolálva lapozgatta a „Pokolbéli Krónikák” régi számait. Időnként gúnyosan felkacagott –, ami inkább mekegésnek hallatszott.

– Mit nevetsz Berta néni? Még a kadarkát is magadra döntöd.

– Hát azt, hogy milyen marhaságot írt ez a bulvárlap annak idején – mondta, és bele-belekuncogva a történetbe, fennhangon olvasni kezdte a cikket: – Egy nagyharsányi boszorkány átverte a szerelmes ördögöt, aki a lánya után ácsingózott. Késő éjjel elhitette vele, hogy már pirkadat van, mikor az ólban elkukorékolta magát, a hajnalt köszönteni. Az ördög erre szégyenében, hogy nem sikerült kakasszóig a hegyet felszántania, a harkányi iszaposon át visszament a pokolba. A macska és a kecske, akik segítették, szégyenükben a Drávának mentek. A Banya persze jót röhögött a lóvá tett ördögön.

Ahogy Berta befejezte az olvasást, elhallgatott. Emlékeiben visszaszállt arra az éjszakára, mikor egy csodálatos szerelemre pontot tett a végzet, és gazdájuk jó időre elvesztette az életkedvét.

Annak idején Asmodi, a derék ördög, mint komédiás egy macskával és egy kecskével járta a vidéket. Ahogy megérkezett Nagyharsányba, beszállásolta magát a vénséges vén boszorkány kunyhójába. – Hová is, ördög létére?

Idáig mindig úgy szokta Asmodi, hogyha már egy falu apraja-nagyja látta az előadást, szedték a sátorfájukat és továbbálltak egy házzal. De most itt, mintha láthatatlan lánc kötné béklyóba, nem tudott elszakadni a háztól. – Nem csoda. – Már az első pillanatban, ahogy meglátta Harkát, a banya lányát, őrülten beleszeretett. A szűz angyali arca, kecses alakja és a mélyfeketén izzó perzselő szeme, megbabonázta a szegény ördögöt.

Na igen, nem kunszt, ha az anya boszorkány. – Ráadásul egy vénséges vénasszony. Már az is bűbájosság, hogy hogyan tudott szülni olyan előrehaladott korban.

Harka már a második éjjel viszonozta a nyalka ördög eszeveszett, őrült szerelmét. Ahogy teltek-múltak a napok, már biztosak voltak abban, hogy a sors egymásnak teremtette őket. Harka javasolta szerelmének, hogy szökjenek el. De ezt Asmodi nem tartotta tisztességesnek. Inkább annak módja szerint, tisztelettel, illő módon megkérte a boszorkánytól a lánya kezét. A máminak nem volt ellenvetése, mert a lánya elárulta neki, hogy Asmodi nem egy ágrólszakadt szegény ördög, hanem nagyon is tehetős, mert sokat félretett, mint komédiás. A szerelmesek boldogan ábrándoztak a jövőjükről, s csak néha pihentek meg egy lágy csóknyi időre. Időnként azért szünetet tartottak, hogy levegőt vegyenek, mint a gyöngyhalászok.

A boldog Asmodi, Harka őszgyümölcs, chardonné ízű csókjáért még az üdvösségét is odaadta volna, ha lett volna ilyen egyáltalán egy ördögnek.

A szerelmesek tervezték, színezték a jövőjüket, amit békésen, tisztességgel, munkában élnek majd  át a szeretett szőlőhegyen. Ezen az istenáldott helyen, ahol a nyári hőségben is gondoskodik enyhe szellőről a Dráva felől. Ott biztos, hogy még az unokájuk unokái is jó bort fognak termeszteni. Esténként a jövendő anyós is részt vett a tanácskozáson.

– Harka hófehér ruhában, liliommal fog állni az oltár előtt – törölgette a szemét az örömanya a meghatódástól.

– De hát az nem megy mama, hiszen ördög vagyok! Igaz, maga boszorkány, de attól még megtűrik a templomban, de hát én már rosszul lennék a szenteltvizes tartótól is. Jó lesz egy esküvő pap nélkül – mondta Asmodi, és már kezdte unni a huzavonát.

– Csak az oltár előtt, vagy sehogy! Punktum!

Asmodi méregbe gurult, de Harka kivette kezéből a kisbaltát, ami a tűzhely alatt volt az aprófának. Az anyós nagyon megijedt. Hirtelen eszébe jutott valami, s félrefordulva elvigyorodott.

– Na jól van fiam. Egy feltétellel. Ha felszántod hajnali kakasszóig a Harsányi hegyet, akkor tied a lányom, még esküvő nélkül is.

– Meghibbant ez a boszorkány – gondolta Asmodi. – Tudhatná, hogy egy ördögnek ez semmi. Vagy tényleg hülyének néz?

Másnap este, mikor nekiállt Berta és a kandúr a Harsányi hegyet felszántani, még éjfélre sem járt, már teljesen befejezték a munkát.

– Sikerült! – ölelkezett össze a két boldog szerelmes.

A Kandúr és Berta komótosan tisztogatta a szerszámokat, azalatt Asmodi a fűben heverve Harka haját simogatta gyengéden, és időnként lecsókolta szeméről az örömkönnyeket. Ahogy így kényeztette szerelmét, hirtelen, az alvó házak felől felhallatszott hozzájuk az öregasszony kukorékolása. De csak azért, mert a kakasa – mikor egy fáklyával belevilágított a banya a szemébe – ahelyett, hogy ijedtében elkukorékolta volna magát, egyszerűen elájult.

Asmodit megdermesztette a boszorkány gyűlölete, és az ócska trükkje. Hogy’ gondolta, hogy egy ördögöt átverhet? Vagy talán mégis igaza van a vénasszonynak, hogy nem akarja a lányát hozzáadni?

A szegény, szomorú ördög rádöbbent, hogy mibe is csöppent, evvel az eleve kilátástalan szerelemmel. Elment a kedve az egésztől. Sejtette, hogy később, úgyis előjönnek a megoldhatatlan problémák – rögvest, már az első kis ördögfióka keresztelőjénél. Ezért megtört szívvel, zokogva elbúcsúzott kedvesétől, és eltűnt az állataival egy bűzös mocsaras vidéken, a föld alá. Innen egy forrást tört fel, amit Harka emlékére, később Harkánynak kezdtek nevezi a népek.

Asmodit meg ahogy megérkezett, Belzebub parancsára rögtön börtönbe vetették, mert szégyent hozott az ördög névre. Csak később adtak Asmodinak fényes elégtételt, amikor megjelent a fáklyával megijesztett kakas memoárja. Abban leírja a szárnyas a tiszta igazságot. Így már kiderült, hogy Asmodi saját magától hagyta ott a hegyet, pedig már éjfél előtt készen voltak a szántással. Így de jure és de facto is, a lány Asmodit illetné. De az ördög egyszerűen csalatkozott az emberi tisztességben. Hogy Asmodi eszén túljárt volna az a banya, az egyszerűen történelemhamisítás. A kakas leírja még, hogy ő azon az éjjel nem kukorékolt. – Ez igaz; csak azt nem említette, hogy azért tartotta zárva a csőrét, mert ijedtében elájult. Ehelyett szépítette úgy, mikor írta, hogy ő ott sem volt, mert egy fiatal jércével hetyegett a szomszédban. (Ez is jó példa arra, hogy a memoáríróknak és a történészeknek is, kihagy néha a tolluk.)

Később Harkának eszébe jutott Asmodi búcsútanácsa, hogy menjen férjhez egy borászhoz. Úgy is történt. Az ifiasszony beadta urának a nászéjszakáján a legendát, mire a férj rögvest kimászott a duzzogó Harka mellől az ágyból. Reggelre járt, míg bekörmölte a családi krónikájába. Így került át a köztudatba, és a legenda gyökeret eresztett, így ennek termését formázták, színesítették a rákövetkező századok.

Ezt a forrásmunkát találta meg egy kései utód, egy elveszettnek hitt, poros kódexben.

Később aztán elhatározta, hogy újra éleszti a legenda hőseit. Megrajzoltatta őket, és hat különböző bor címkéjére rányomatta, hogy feledésbe ne merüljön az Ördög-szántotta hegy legendája. Így kezdte forgalomba hozni a hat különböző címkéjű és fajtájú bort. Így aztán Asmodi, Harka és édesanyja, a Boszorkány, a Kandúr, és nem legutolsónak Berta néni elvetődtek a világ négy tája felé. Sőt…

Asmodi váratlanul megkapta a pokol legmagasabb rangú kitüntetését. Belzebub fejedelem nem okolta meg, hogy miért. Az ő titka maradt, hogy a titkos rádión rejtjelezett, szenzációs hírt kapott a mennyekből. Az üzenet rövid volt: A világ teremtése óta Asmodi az első és egyetlen ördög, aki szívesen látott vendég a szentek között.

Igaz, hogy még csak vörösboros etikettről nézi a vidám, zsoltárt daloló szárnyas társaságot a mennyei kocsmában.

 

Az ördögszántotta hegy

A legenda folytatódik

ADUPRINT kiadó  2009

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző kisslaki 249 Írás
Majd ötven éve élek Németországban. Véletlenül. Alapítástól itt vagyok. Jó, hogy jó társaságba kerültem.Tisztelettel, Kiss lászló kisslaci@t-online.de