Halványuló mosolyod dereng A homályban és tovaszálló Illatod már mindössze gyenge Emlék a kis szobában, újra Találkozunk mert hiszek még a Csodákban és meg is ígértem Neked korábban, várni foglak Örökkön örökké Van, ami sohasem változik Megmarad a térben, [… Tovább]
Történeteit csodáltam, hegyét, völgyét sose jártam, a Kárpátok vulkán kölyke, honom lélegzetes zöldje, s bekerítve húz vonalat Duna és az Ipoly patak, Nógrád medence, a Cserhát, de Csóványos messzibb ellát, s az örömét az fakasztja, hogy források öle, anyja, erdőiben [… Tovább]
Zabolátlanul hullnak rám a hiány-szavak, súlyos terhükkel beborítanak, míg állok hosszan valami vége-nincs csöndben a sejtelmes, bordó égbolt alatt, nézem, ahogy misztikus fénnyel aláhanyatlik a Nap, nyomában roskad, omlik a lángoló fényhíd, mint sereghajtó ínség, a lélek-nincstelenség terhe alatt.
