Vers

Plátó…

Tenyered fészkébe fejem helyezem, bent szelíden ül vagyban a gond. Gyógyítva kisöpör kristálykék huzatot, űrbe mártózik bambán szép tudatunk. Ugratlak lágyan, mert hiányt pótol e fény, szemben a léttel kezed éke: Te vagy én.