Voltál

Amikor egy múzsa megszökik….

 

(meghallgatom)

Elszürkült a vágy, álmokból alkotott képe.

Kihunyt a t?z, parázs sem maradt bel?le.

Nem jajdul már dallam, hogy elérjen Téged,

Gy?rt párnámról elt?nt mára már a képed.

Nem keresem már görcsös akarattal,

A helyeket, hol vártalak színes áhítattal.

Elhomályosult tündér lényed fénye,

Belesimultam a Nélküled-létbe.

Gúnyosan néz rám távolból az arcod,

Mondtad: sírig szeretsz majd!

Hát feladtad a harcot?

Harcot? – nos, meglehet, de tudd!

A szerelemhez Téged én teremtettelek.

Én sz?ttem beléd az ábrándok selymét

Kiszínezve lényed múlandó fényét.

Az érzékiség buján szép ruháit

Képzeletem aggatta fel rád,

Bel?lem fakadt e színesen szép világ.

Most elteszem mindezt

Mint értékes festményt,

Tarka emlékházam

Legféltettebb kincsét.

44látogató,1mai

Szerző Kováts Péter 69 írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.

2 Komment

Hagyj üzenetet