Nap: 2009.11.04.

Közelg’ a tél,s ha hófehér subát terít magára végre –aludni tér,s az álmait vetíti ránk – csodát idézveMesés e kép –ezernyi röpke pille hull alá az Égb?l,s ha földet ér –ropogva kér kegyelmet ? a h?v?s éjt?lA Nap hevétcsitítja egyre – félti [… Tovább]

  Mondták jónak verseid…   De nem azért vagy férfi hogy Ami mindent körbefon Sziszegni otthagyd A melleden   Szavára Elindultak a fák Medrükből kiléptek folyók Hajósra várt Sóhajtozott a forró Afrika Keszon mámor Sikongott bukott át Minden parlagon hagyott [… Tovább]

                  Karomon angyal. Ártatlan öröm                 kékségébe míg beleolvadnék,                 átvillámlik rajtam a gondolat:                 ha majd – hol megpusziltam,                 homloka túloldalán az agy                 szülötte-értelem rádöbbenti ?t:                 kett?s nyelvvilág birtokosa vagy!                   Az igazság pillanatában [… Tovább]

egészen picire összemegyek. homlokodon a barázdák. végigjárom rajtuk mind az ötvenkilenc évet. megállok néhol,hogykipucoljam a vulkánokat-tudod, mint a kis herceg . elgereblyézem a sok hepe-hupát. ilyenkor fiatalodsz kicsit.megyek tovább. fülcimpádba kapaszkodom.súgok valami finomat. tudom. most nem hallod.a visszaver?d? hanghullámok   [… Tovább]

mely veszélyt jelezcsendmásnak nincs helyecsendhol minden hallgatcsendhol vihart várnak.   Csönd – pokoltornác zargatgolyóval töltöttpisztoly füstjecsendet jelezutána…el?tte.   csendmert mindjárt l?nekcsendmert Valakinek már végecsendegy gyilkos születése.halott…csend…                     2009.X.2.

  Ahol a csillagok földre hajolnak, – még álmodik megejtő fényben a táj – valahol csendesen sóhajt a hajnal, és gyertyaláng lobban érted, apám.   Válladon felhők – már könnyű a terhed, s míg tiszta fehérben egy angyal-lány mosolyod melegét [… Tovább]

* Tudom. A kenyérből keveset kaptál. Ki késével karcolt rá keresztet, háttal állt. Madarak szárnya rebbent, szilánkokban hullt alá a múlt, s te, vérző szívű, konok, kései árva, zokoghatsz templomod hideg kövén hiába. Mozaikablakod össze nem rakod. Ám mi az [… Tovább]

  Elvétettelek. Vagy eleve hibás vagy? Nem tudom…, s ha tudni szörny?? Mint ócska példát kijavítanálak: – vagy te írtál el; Tintakörm??

  álmod akárcsak fejet hajtott bárcsak takaród karimája hatalmas szárny csap egyet a plafon felé majd szemedre a lepel volt napillatú szájával holnapiz?t lehel    

Amikor az ajtó végre kitárult, napfény áradt a szobából. ? az ágyban feküdt, szemében apró csillagok kacaráztak, lendült volna felém, de már nem volt ura önmagának. Csak ölelt és simogatott, de a rám tekered? gondolatot nem tudta el?zni a fejemb?l. [… Tovább]

Aranyra cseréllek,tennem kéne – mégse,akármeddig élek,akármeddig várlak,vissza nem kapnálak,annyi aranyért se.

  Elhaló utcazaj, kis neszek, álmos rebbenés. Az est nyugalma átmos, létem hangtalan, akár az árnyék, belül vihar, lüktet? a szándék, viselni kell… Megfeszült akarat ereje takargat ?rl?dést, panaszt. Bet?k, bet?k, beszédes hangjelek, kett?spont, vessz?, megd?lt ékezet könnyíti a létezés [… Tovább]

Halkuló hiánycsituló csendhez simulosonó emlékeken.Fakuló fényképedenaranyló porszem pihen.***   Hiányod halkul. Csituló csend bújik,s békesség suhan ezüstfény-emlékeden.Csillag vagy éj-könnyemen.