Karomon angyal. Ártatlan öröm
kékségébe míg beleolvadnék,
átvillámlik rajtam a gondolat:
ha majd – hol megpusziltam,
homloka túloldalán az agy
szülötte-értelem rádöbbenti ?t:
kett?s nyelvvilág birtokosa vagy!
Az igazság pillanatában
siket szül?it megtagadja-e,
teljességgel élve, többség közt?
El?ítélet nélkül, ám közöny
vonja ?t szürke hétköznapokba?
Vagy – mit szeretnék hinni –
ügyünknek lesz tev?leges harcosa?
Akkor én már pár sor, ha leszek
e nefelejcskék szemek mélyén.
Most még nem ért, de hallja
hangom, benne a kósza vágy-rezgést,
mit sugall rossz sorsom érzete:
nemsokára az els? szavakat
mondja, vagy mutatja csöpp keze?
Legutóbbi módosítás: 2009.11.04. @ 20:24 :: dudás sándor
