Nap: 2009.11.08.

     Percek óta nézlek, vagy órák óta? Próbálom kitalálni, mire gondolsz, mitől ilyen a tekinteted. Hallgatsz… Már tegnap sem szóltál. Persze, Mit is mondhatnál, És miért mondanál bármit…? Ilyenkor a csend ordít: vedd már észre magad!   De azért [… Tovább]

Pilinszky János tiszteletére Itt nyüzsgünk az idő ketrecében, ahol egyszerre vagyunk bűnösök és ártatlanok, mint az áldozat, és mint a préda, oly éhesen és oly jóllakva, ahogyan a gepárd az antilop nyomában vagy ebédje után a száját nyalogató macska.  

Jánky Béla emlékére                   “aki j?          a csend fel?l érkezik          a csend felé siet          aki elmegy”   az állomások mint fejfák          vigyázzák a tereket felfalják a zsivajt          a hang             zavart   mint elme ha kibillen a vágásból            mit vérvonal hasít a végeken   s kattogják tovább a kerekek            a megfeszített síneken           nyüszít? szegek               taka [… Tovább]

  Hízott napjainkban túlsúlyos gondok táboroznak, magyar szokás szerint, amíg az ujjal el nem éred, fogyassz el mindent, nincs temérdek, Bőségre mondja: éppen csak – alig, kinek meg nincs aligja sem, az álla felkopik. Úgy elnézünk egymás mellett, mint Bábel [… Tovább]

szonett     Fecseg? ajkad cserélnéd csókra. Bús borókavirág minden szavam. Kóróként n? semmiségek bozótja Bennem, ?zött vad a mondhatatlan.   Így még aztán nem zörög a haraszt Se, bújva dúslombú történetekbe, Egymás el?l; menekülve; maradsz Te, elsietett szavak szerelmese. [… Tovább]

    Kontúr alig,                    épp, hogy dereng, köd  szitál a fagyos fákra,    zord ég feszül,          és pókfonál ág-bogára                  hamvas hártya.   Cserszömörce             ?rlángjai lobbannak el.    Csönddel teli   évek múlnak, meglazulnak emlékeink [… Tovább]

  láthatatlan pókhálókbaészre sem veszedbeleragadszgondolataid áthatolnak álmodbanpárnád csücskeibeelt?nik az ibolyaillatrejtett titkaid kitárulkoznaksoha nem látotthomályoselmosódó képekfátyolozott érzésekfelismerhetetlennétesznek téged

  Küls?, bels? világok. Terek visszhangzanak. Madárútak Nap-iránt. Verstollak hullanak.

    tegnap reggel fogmosás után pirosra festettem szám közben párába burkolva a tükörre kileheltem szívem   a tieddel volt összebújva   ma már hiába kerestem nem leltem nyomát    

  Ötször estem el. El?ször Ausburgnál, aztán jött Muhi. Könny? mondani, er?snek kellett volna lennem, nem elfelejteni sztyeppe népek szarvas?z?, gyors lovai könny? futását, megtartani valami let?ntet. A felejtés sokszor visszaüthet, s olyankor fáj nagyon.   Mohácsig dicsben haladtam, bandukoltam. [… Tovább]

                                                            csakis a hang után uram                                                           önt aztán se fölemelő bukás                                                           se győzelemmel fölérő vereség                                                            se a többi szerencsétlen közhely                                                           csapdába nem csalja                                                           ez ám a szerencse higgye meg —                                                           hogy semmiféle hang?                                                           hisz megmondtam a sors kegyeltje [… Tovább]