“aki j? a csend fel?l érkezik a csend felé siet aki elmegy”
az állomások mint fejfák vigyázzák a tereket felfalják a zsivajt a hang zavart mint elme ha kibillen a vágásból mit vérvonal hasít a végeken s kattogják tovább a kerekek a megfeszített síneken nyüszít? szegek
taka taka takata
s a termek csak állnak várnak új fenék tesped már a kih?lt helyeken a füstös resti is feledi az ikeset feledi feledi huzatos elve feled feled taka taka takata
csak a zsivaj mi itt marad csak ez a zsivaj csak az átkozott zsivajon át hallatszik még némi szó a régib?l s a nemere tépi jajongva tépi már idegen a kégli elherdált ékek szakadt gúnyái az állomások ?rszemek ?k a begán maroson pece partján s ott a szamoson is vagy a cenk alatt
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...