Vers

Vershorgász

                Versek horgásza. Nincs folyó El?tte. Számol: Hét, tíz, nyolc.   Döcög a ritmus, Fals a rím, Pedig tökélyre Vall a cím!   Zúgó nádas a Zöld mez?: Tájra más tájat Képzel ?.   Jó csöndre hallgat. Hall, amit, [… Tovább]

Vers

Grammjaim

          Úgy adom, mint lángot kell, mély tisztelettel, reménybe ágyazva.    Vászna előtt hallgat így a mester, előkomponált vázlata fényétől vakultan…   magamba temettelek, visellek örömmel, körömmel-karommal, cseppnyi gőggel, ezer oldalammal.  

Vers

Itt, e kereng?ben

  Itt, e kereng?ben ének gyertyalángja száll fölfele, ahogy orrunk alatt, szinte motyogva megidézzük a b?nt és a könyörületet, ha Néki nem jutna eszébe, ébressze a hang, tisztítson minket a t?z, minek kanóca létünk, és sírunk a feledés.   Itt, [… Tovább]

Vers

Próbált semmiképp

  Karcol és vág, Megöl a semmiképp, Mert adni kéne egy kicsit Magamból. A szörnyem dorombol, s a színre lép, Elfoglalja helyét, majd parancsol: Tedd meg! Tiéd! Eljött az aranykor! Szakíts gyümölcsöt most is, És ne félj! Csak pinát remélj, [… Tovább]

Novella

Jóban, rosszban

A férfi el?vette az üveget, és odaadta a feleségének. Az n? az ajkához emelte, és ivott bel?le egy kortyot, aztán egyik kezével megtörölte a száját, miközben átnyújtotta a palackot a férjének.     A n? közelebb húzódott a férfihez. Egy [… Tovább]

Vers

Huszonkét évem

  jóíz? csókok mellé gy?röm  a melegétel jegyet… félek, az érvényesülés útján elmorzsálom emberségemet.   konformizmusom repedezni látszik, magam mégis eladom… huszonkét évem, összes reményem vaspénzként táncol ujjaimon.  

Vers

Örvény

  Hajnal. Az őrület ideje, áram dalol a vezetékvégeken, táncolnak a kések, szív nem mozdul, újabb felfekvések nyílnak a félnemlétbe halt gondolaton.   Levegőért sajdul a tüdő.   Bolond, hát hogyne emlékeznék minden szóra.   Reggel felé megindul újra a [… Tovább]

Vers

Látomás

– saját fotó – *       Hajnali séták a csendes vízparton, kacsintó napocska a tó peremén, vérvörös izzás a felhők fölött, hol újra találkoztunk, Te meg Én. Régen láttalak, te nem változtál semmit, a könyörtelen  idő  megállt feletted, [… Tovább]

Elbeszélés

Erdélyből fú a szellő

Mert számára mindig csak egy helyről fútt édesen a szellő… Erdélyből.       Megroggyant térdekkel csoszogott az öreg Thököly végig a mólón, s a napfényben fürdette arcát. A távolba meresztette a tekintetét, s mosolyogva bámulta az óceánt. Ott hullámzott előtte [… Tovább]

Vers

Feketén, mint a varjak

F. R. – nek, Odaátra     Szép vagy ott is: az átfutott mez?n túl.Fogyó lépted más terekre vitt.A csonka éjben nélküledre fogytunk,s az álmok csak árnyad kergetik. Cigarettafüst a lég: otthonos, meleg.Karikákon átbukik a csönd.A félbeszakadt mondat tüdeinkbe rogy,mint [… Tovább]

Elbeszélés

Itt vannak a varjak!

…?k a túlélés mesterei. Pár hete még sehol sem voltak, most viszont, ha kilépek az utcára, minduntalan látom ?ket.    Szép, fás-ligetes lakótelep a miénk, itt még téli estéken is a feketerigók hangjára jön hazafelé az ember. Tavasszal, nyáron szinte pár [… Tovább]

Vers

Csillagszóró szerelem

  Évek óta készülök neked, nem tudom ki vagy, ki váratsz engemet. Ideje lenne erre járnod, mert én biz nem megyek, bevallom és szégyellem is, soha nem kerestelek! Álmaimból megszőttem perceinknek fátyolát és hímeztem annyi éjen át…E fátyolon nincs arc, [… Tovább]

Vers

tükörbe mártom összes arcomat

tükörbe mártom összes arcomat mint csigaházba, bújnék magamba vissza tenyeremben tartom, amit megtartanék a többit az id? úgyis felissza   szavaim szélbe szórom – ritkán, ha írok – félelmem, hogy ember legyek valahol bennem várja, hogy megtalálják egy tükörterembe zárt, [… Tovább]