F. R. – nek, Odaátra
Szép vagy ott is: az átfutott mez?n túl.
Fogyó lépted más terekre vitt.
A csonka éjben nélküledre fogytunk,
s az álmok csak árnyad kergetik.
Cigarettafüst a lég: otthonos, meleg.
Karikákon átbukik a csönd.
A félbeszakadt mondat tüdeinkbe rogy,
mint patakba szédül? farönk.
És hallgatunk, majd továbbdúdolunk.
„Ha lenne még…” s a dalnak vége nincsen.
Te így maradsz nekünk örökké fehér –
de feketét terít ránk az Isten.
