Szécsényi Barbara Szerző
Vezetéknév
Szécsényi
Keresztnév
Barbara
6 év 6 komment

“Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.”

1Kor 10,21 – Pál apostol

 

 

Ugyanaz a húsleves illat, mint novemberben,

amikor utolsó vacsoránk alatt kialudt a láng.

Igyekeztem: ne kapkodjam el,

ne fűszeren múljon az emlékezés íze,

hogy szilánk nélkül menj és maradjak;

de menj és maradjak:

ne üljük újra és újra ugyanazt a tort.

 

Azt mondtad: más ez,

a szívem is biztosan belefőztem.

Nem mertem mondani, hogy az átható gőzben

már nem puhultak meg az álmok,

hogy bánt: megint csak érzékeid vannak,

és nem szállsz alá a gőznek, csak rágsz,

ledarálod a belefőtt szívem is,

és akarod, hogy lássam

minden nyelésben ott a hála,

de nem érzed: az este mindenestől

itt a konyhában lóg.

 

Hogy megőrülök az utolsó húslevestől,

sülttől, tőled, az utolsó ékezettől is,

amit elhallgatsz előlem,

az igazamtól, hogy belőlem lehetne jós is,

hogy hónapokig nem tudok majd húslevest főzni

a családnak. S te megállsz e vasárnaponként

kiköhögni egy-egy szilánkot?

Trükkökön múlik (el) minden varázslat(?)

6 év 4 komment

Régvolt háborús idők kísértetei járnak

 

Hogy juttathattak el
a vasárnap déli gyöngyöző levestől,
az anyák tésztás körmű kezeitől,
a miértünk szolgáló szeretet kondérjainál
korgó gyomrú ácsorgásokig?
Ki fojtja el a földre ejtett tekintetekben
burjánzó szégyent,
a gerinctörések szisszenéseit?
A jóllakottság szánó szemei elől
hová menekítik az éhezőket?
És ki menti föl a felnőtt fiakat,
kiket gyermekségbe kényszerít e kor?
Régvolt háborús idők kísértetei járnak.

Ma megcsókolom anyám tányérokkal
rakott kezeit.

9 év 7 komment

legalább a képzel?dés könny? függönyén
sütnél keresztül
mint a hajnal oly` egyértelm?
és független daccal
mint a vonatindulás
vagy az id? szörny? kattogásai
hogy csak sejtenélek

de lennél

talán meg tudtál maradni
az el?ttem-ismer?snek
s a lámpaoltás utáni fényben
lemondó árnyam keresésére indulsz
hogy felemeld
a félelmek madártestét

és összezúzd

mindegyik keresztez?désben
ott az állomások vége
a fülke leveg?tlenül

az út

10 év 5 komment

Lefejt a tiltás.

Bélyeghomlokod hiába n?tte haj

be nem fed. Avar

üszköli házad.

 

Söpörj er?sen.

A föld marad.

Izmaid szenek még

– f?tenek, de

salak nálad a vendég.

11 év 28 komment

egyszer elvesztem magam
eloldom fékeim
s az erd? nyugtalan
fáihoz futok

megölelem a telet

fürtjeimbe szánkázó napot
fonok:
símulok

ott lesz meleg
oldalán a fáknak
a visszacsókolt fellegek
megáldnak

ott lesz meleg

(ha fázlak)

11 év 16 komment

centiméterekkel játszom
míg okos szemekkel mérsz
a megméretés futni-kényszere
akasztja lábaim – ha lépsz
én botlok bele

sárgadélutánok rántanak az estig
a lámpasor merev burkai
bezárt fényük eresztik
közénk…pár ajtó nyitva van
mégis dörömbölni kezd
a “nem vagyok magam”

11 év 6 komment

Elkopunk mint utcahossznyi érvek
igazolatlanul  – végül semmivel
beérve – katonacentit vágunk:
még egy nap
 milyen sz?kre mértük vagy mérte
a végtelen határ – miért ne
úgy riadnánk mint tetten ért önz?-id?k
számtalan lehet-be folytunk
kicsorogtunk id? el?tt
lehettünk volna… voltunk?
aztán képzel?dés álmok fejtegetnek
hamar! gyerünk álmok se lesznek – tovább
mi mondtuk örökl?dni kell: nevet
névjegyet legalább fontosok okát
letenni – miért ne ezen az asztalon
törne legnagyobb kenyér – keresztje
nincs kövérebb másnak – semennyi borzalom
nem lehet elég; futnánk -e messze messze
fejveszejtve végre másokért; hogyan
hagynánk el minden-önmagunk
ha mindenségünk semmib?l fogan?

tetten ért id?knek hétköznapja van

11 év 4 komment

Papp Für Jánosnak, június 26-án, Születésnapjára

 

rádcsukódott ajtók mögé engedsz
látni a szemeddel – szíveddel fájni fájni
az örök hiány jelét metszetted magadba
akna-mély magányod nem is evilági…

falak tükrök árnyak…a némaság üzen
résein az éjnek halott csönd oson
ablakot nyitottál a nem-létezésnek
id?tlen haladsz át gyötr? síkokon

11 év 10 komment

…egyenes maradt törzsemben az ember…

 

Hagyd lépteim (talán kérnem is kár)
Távolról követsz sz?k macskaszemmel.
Bármerre d?ltem – a válaszoknál
egyenes maradt törzsemben az ember.

Hagyd a sok követ: odébbgurulnak.
A sínek közelét ne told, ne féld;
s ha nincstelen hagy utamon egy új nap
keresek végül magamnak reményt.

Add a hangod üres kohóknak.
A visszhangokon melegszik kezem;
menj. Menj távolabbra, s holnap
talán maradásodat követelem.

11 év 10 komment

A halottakra más szemekkel nézek.

Irgalmas vagyok – akár az Isten.

De halandók ha megbántottatok:

szánalmas-kis emberségem sincsen.

Szécsényi Barbara Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.