Látomás

– saját fotó – *

 

 

 

Hajnali séták a csendes vízparton,

kacsintó napocska a tó peremén,

vérvörös izzás a felhők fölött,

hol újra találkoztunk, Te meg Én.

Régen láttalak, te nem változtál semmit,

a könyörtelen  idő  megállt feletted,

csak én öregedtem hozzád csendben,

és tétova kezem keresi kezedet.

Felnézek rád, hunyorgok a fénytől

és szemem sarkából mosoly integet,

az eső naponta lehozza árnyékodat,

s magamba szívlak, mint talált kincseket.

Ölelő karommal magamba zárlak,

és többen azt hiszik, bolond vagyok,

mohón kapkodok a levegőbe érted,

nincs már időm, azt hiszem, meghalok.

 

 

28látogató,1mai

Szerző George Tumpeck 305 írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem

3 Komment

Hagyj üzenetet