szonett Fecseg? ajkad cserélnéd csókra. Bús borókavirág minden szavam. Kóróként n? semmiségek bozótja Bennem, ?zött vad a mondhatatlan. Így még aztán nem zörög a haraszt Se, bújva dúslombú történetekbe, Egymás el?l; menekülve; maradsz Te, elsietett szavak szerelmese. [… Tovább]
SMS Úgy áll most minden oly kuszán Kett?n képletes modusán Hogy az ember hiába fókuszál Csak áll széttárt karokkal sután Szíved feltörhetetlen kókuszán.
Csak egy puha ölbe hajtani fejem, csak elszenderülni csendesen, ringani kitérdepelt térdeken, feküdni csöndben, csontig meztelen.
Aludj szépen, nem az enyém az álmod. nehéz réten, ha majd utad bejárod, sötét éjben könnyed kontúrja károg, nézz elébem: és majd magadat látod. de most aludj, ne gondolj senki másra, szemed csak csukd rá e veszett világra, [… Tovább]
Magamhoz Itt kezdem: magamnál. Könnyebb is így talán, meg hát hol máshol kezdjem? Akkor is itt kezdeném, ha nem mondanám. Cifrázni úgy sincs semmi kedvem. Rég tudom már: „…a legjobb ha mindent kimondok, így oktatnak ügyeletes és tanulságos napi [… Tovább]
Légy különb, mint a többi! Ha máshogy nincs különbség köztetek. Vegyél el mindent magadból, mi ?si örökség, régi üzenet, – s ennek is megvan az ára aztán költsd új ruhára, fogyassz , fizess. Hisz nagy a b?ség, s csak [… Tovább]
Szeretni volna jó. Úgy, mint ahogyan régen: Ã??szintén, merészen; Tisztán, mint a hó. Eldobni mindent, Ami ócska, régi, Csonka holmi Idebent. Mindent ami torz darab, Önmagam gnóm árnyai. És sufniba vágni A limlomokat. Szeretni volna jó. [… Tovább]
Mint egy szénfekete lepke Szállt az est E rest Délutánra, S komor magányba fedte Két fekete szárnya: Lassan, vigyázva; S mint anyjára gyermeke Borult a vénül? világra. Egyik szárnyán a nap Utolsó ásítása lengett halkan, S pálinka szag. Mint [… Tovább]
Összetört Göncölök nyakán röhög a hold. Körbe kákics és csalán. Idebent, Csak a bogáncs kedv? elmém Vacakolt, A szétcseszett Cipzárral. Kinn a már megszokott zaj: Valami ócska Csontot csócsálnak az ebek, S mint hátukra fektetet móka, Sárba hentereg Almukon [… Tovább]
