Kastély Máté : Esti körkép

Nyomtatás

Összetört Göncölök nyakán

röhög a hold.

Körbe kákics és csalán.

Idebent,

Csak a bogáncs kedv? elmém

Vacakolt,

A szétcseszett

Cipzárral.

Kinn a már megszokott zaj:

Valami ócska

Csontot csócsálnak az ebek,

S mint hátukra fektetet móka,

Sárba hentereg

Almukon az unalom.

Láncon az ember barátja,

S kövér kötelet

Hizlalnak bárány fellegek

A telihold nyakára.

A holnap rohanó rongyai

Mint valami,

Rogyó álruhák: Lógna.

S üres belükbe a szél

Szeg?dik akasztott bolondnak.

Mennyi szepl?s ház?

Mennyi elpirult ablak?

Mi ez a szétfolyó máz?

Mi lappang

E szürke falak

Pincehideg árnyéka alatt?

S mi oson

Ily szelíden

Nyomomban,

Mezítelen

Lábakon?

Talán a gyermekkorom.

A suhanc tinédzser évek

Rühes kölke,

Mint megtiport, megtépett lélek

Üget nyomomon,

Menekülve a jöv?be.

Régi játszma.

S körhátrányba

A jelen.

S minden bástya

A sakktábla szélén.

Pedig azt hittem,

Hogy e kocka világ valóságba,

Még én vagyok a jobb.

De itt is leköröznek a tegnapok.

S mint vállamon vittem anno

Mint múlandó képzetet,

Mára valóra szülte az emlékezet.