Vers

Mindig

Mindig látlak Mindig látlakálmaimban:szédült boldogsággalfátyol-kék hajnalban,emlékeink b?vébenmikor elér az áhítat:szobádban – átszellemültragyogásban.Éjfekete égboltCsillagporos szikráiban,ha harangjátékemlékét hozza feléma lágy esti szél,s a harmatos rózsaszirmokbársony bíborában.Mindig itt vagymorajló tengerhótiszta habjaiban,szemed tükrében,ha szeretteidet öleledkönnyeim megváltó cseppjébenis ott vagy,s a szívemben ahol megszülettél  

Vers

Mit kértek t?lem?

  Mit kértek t?lem?   Alkonyatban merengek egy röpke percen, Felszállok egy felh?re és nézem a végtelent. Mit mondhatnék én?Mindig álmodom, És álmaimból mindennapjaim táplálom.   Fényes napsütés, jaj, megvakulok t?le, Leszállok a mélybe, és lentr?l nézem a Földet. Mit [… Tovább]

Elbeszélés

Tanár a kanálisban

Már többen pedzették, hogy a diákjaimnak szurkoltak régebi írásaim olvasása közben. Na ha ennyira akartok nevetni a rovásomra… akkor itt van.     A XC nem volt egy akármilyen osztály. Ott mindig történt valami. Egy biztos, ott nem lehetett unatkozni. [… Tovább]

Vers

Siralmad vagyok

Siralmad vagyok Nem vagyok víz mely arcodat mosná,S nem vagyok szél mely,azt szárítaná.Az vagyok mi elmédben,káoszt robbantS gondolataidat szétzilálva benned rohan. Napként sem égetlek,nem mosolygok fényesen,És h?sít? vízesésként sem zúdulok testeden.Éj vagyok, és holddal, csillaggal ragyogok neked,Zarándokként járom jéghideg, fáradt [… Tovább]

Novella

A keresztel?

 Hiába voltak az ablakok szélesre kitárva, a templom leveg?je fülledt és forró volt; az emberek pilledten vetették az áhítatos kereszteket. Minden pad tömve volt legyez?s n?kkel és és ingnyakukat lazítgató férfiakkal. Különösen az egyik hölgy t?nt ki a sorból, magasan [… Tovább]

Vers

Sóhaj

    Megtépázott napok után, selymes csendbe feledkeztünk. Nászunk illata még itt kísért, pimaszul arcul csap. …nem hiszek a mának, – vajon mibe köt a holnap… Hamvas fényedben olvadhatok, izzhatok gyönyörtől torzultan? Izmaim feszülnek, meztelen táncod képei, ábrándos  útvesztőimbe értek. [… Tovább]

Elbeszélés

Angyal a halott város felett

A huszadik század utolsó éveinek is megvoltak a maguk tragédiái. Slobo mosolyogva nézte a piros YUGO – val őrült tempóban az utcára hajtó Marcót. ősem lehetett különb, amikor megvette az első Zastaváját. De annak már huszonöt éve. Lelkére kötötte Marcónak, [… Tovább]

Elbeszélés

Ki fegyvert fog…

?döntött el mindent, keményen, katonásan és otthoni kis csapata nem mondhatott nemet, a parancs, az parancs…     A fiú és a lány szótlanul lépkedtek a friss hóban, csak összekulcsolt kezük beszélt, apró szorításokkal, az ujjak simogatásaival. Az egyetem aulájában [… Tovább]

Vers

Patakom a szó

Halkuló patak bennem most a szó…   Halkuló patakbennem most a szólassú part-mosáscsöndbe-csobbanóhátára üla múltba réved?lustán elnyúlótesped? id?szárnyát verdesiaz elvágyás szelemeguntam ittelmegyek velehajamból leng?vitorlát szövökcsont-csónakomonmost már eltünök

Vers

A képzelt végzet

A képzelt végzet   Egy képzelt képet szorongat elmém,Hamvas arcot simogat a holdfénynél.Még el sem jöttél, de lelked már itt van,Halkan sír értünk a gyászos éjszaka.   Szavaidat küldöd a távolból hozzám,Késként dobsz minden bet?t rám.Hallom a hangodat: Jöjj hozzám,Nem [… Tovább]