Végh Szimonetta : A képzelt végzet

A képzelt végzet

 

Egy képzelt képet szorongat elmém,
Hamvas arcot simogat a holdfénynél.
Még el sem jöttél, de lelked már itt van,
Halkan sír értünk a gyászos éjszaka.

 

Szavaidat küldöd a távolból hozzám,
Késként dobsz minden bet?t rám.
Hallom a hangodat: Jöjj hozzám,
Nem lépek, ölelem a szorongást.

 

Szenvedésed ágyam mellett néz,
Belém égeti vágyad kínzó jelét.
Testemen felébrednek az alvó rózsák,
És most eljön értük a halál.

 

Csókolni akarlak sok éjen át,
Véresre karmolni hátad bársonyát.
Ez legyen hát végzetünk. Akard!
De még mindig csak szavak, szavak, szavak…

********************************************************************************************************

elhiszem a vágyódásaidat, de ez akkora giccs lett, hogy hagyjuk ki inkább

Legutóbb szerkesztette - Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/