Novella

Az utolsó emlék

A hívó szóra a játéktól felhevült kisfiú piszkosan és megéhezve, kettesével szedte a lépcs?t. A harmadikon a futástól lihegve lökte be a résnyire nyitott ajtót. Azonnal megcsapta a húsleves és az olajon sisterg? krumpli illata. Anyja a t?zhelyt?l visszafordulva egy [… Tovább]

Vers

Egy pillanat

Egy pillanat A mi id?nk és csak a miénk,   tombol az ég s az es?,Lemossa arcunkról egy    pillanatra a gy?lölet porát.A szél csendben viszi   ablakodba szemem fényét..

Egyéb

Most sírnak

  Most sírnak, kik engem szeretnek. Imára fonott kezekben, reszket? remény. most borospohár mélyén ül a bánat , Szó szót követ:   az apja is így,  már három éve. mondogatják s még keser?bb a bor. konok a csend, csak szemük [… Tovább]

Egyéb

Pipacs az aszfaltban

(Leginkább egy gondolat…) Illusztráció: Kisteleki Margit festménye Ver?fény, h?guta,olvad az aszfalt.Ólmos-fáradtan lépkedek,ez a nap nehéz volt, felfalt. Nem vágyom másra, minthaza, haza…Még párszáz méter, mit tennék.Úgy érzem, gondolataim nincsenek,de legalábbis nincs,mit annak nevezhetnék.Ez egy állapot az ötvenfokos negyvenperces buszútés a [… Tovább]

Vers

Múlt-tépdeső

    Leszabom magamról az árnyék köpenyt s a kékre festett  tegnapokat. hátam mögé fújom a lopott estéket, melyekben   szótlanul  vártalak. szavaink néma szögleteiben ólom betűk kuporodnak s az egymásra taposott lábnyomok néha magasba, majd mélybe gurulnak már nem [… Tovább]

Vers

Látom a fényt

A sziklaszirtek mögül el?bukkan a Nap perzsel? lángja; tüzes narancsszín káprázat, melynek a világon nincs párja. Ismer?s kis dalt dúdol a szél, édes perceket idézve elmémbe; mágnesként vonz, szinte hipnotizál, akár a szirének b?vös éneke. Menedék e kopár hegyorom, menedék [… Tovább]

vegyes

Elmegyek

Lehet soha többé Nem térek vissza már… Hátamon a batyum, Közel a határ.   A rónaság körbevesz, Szememben könny ül, Egy kocsi tán fölvesz: Az utazás is könnyül.   Fáradt már a táj, Elalszik a nyáj, A nap szelíden vonul, [… Tovább]

Elbeszélés

Ernesto egy órája

Amikor a csillagok a porba hullnak         Ernesto még orvosi tudásának sem vehette hasznát ebben a nyomorult állapotában. Sérült, megl?tt bokáját összekötözött kezével nem érhette el. Most is, mint mindig, sikerült magában kiröhögnie szánni való állapotát.   – Hát így [… Tovább]