A sziklaszirtek mögül el?bukkan a Nap perzsel? lángja; tüzes narancsszín káprázat, melynek a világon nincs párja. Ismer?s kis dalt dúdol a szél, édes perceket idézve elmémbe; mágnesként vonz, szinte hipnotizál, akár a szirének b?vös éneke. Menedék e kopár hegyorom, menedék [… Tovább]
Es?cseppek koppannak ablakomon – a felh?k sírnak. Mélabúsan, magányosan, szomorú táncra hívnak. Könnyek áztatják arcom, keblem fölé örök bánat ült. Úgy élek csak, mint k?szobor, mely az Id? kerekén megkövült. Es?cseppek koppannak ablakomon – a vihar egyre jobban rákap: Süvít [… Tovább]
Magányosan sétált a mólón.A nyáresti szell? csintalanul kapott hullámos hajába.Gondolkodott, elmélázott addigi életén. A küzdelmek, a nehézségek már oly' rég jelen voltak kis világában, hogy akkor sem tudott volna szabadulni t?lük, ha akar. De nem akart. Minek adná fel a [… Tovább]
