Orosz T Csaba : Ernesto egy órája

Nyomtatás

Ernesto még orvosi tudásának sem vehette hasznát ebben a nyomorult állapotában. Sérült, megl?tt bokáját összekötözött kezével nem érhette el. Most is, mint mindig, sikerült magában kiröhögnie szánni való állapotát.

– Hát így végzik a néptribunok – gondolta, és maga sem hitte el, de mosolyra húzódott kiszáradt, sebes szája. Utoljára az a kedves kis tanítólány hozott neki vizet. Ernestónak nem voltak illúziói. Raullal kötött egyezsége miatt nem várhatta, hogy Kuba akár csak egy lépést is tesz miatta. Különben is, Fidel már régen szerette volna lezárni a Che aktákat. A kis tanítón? azt is mondta, hogy a bolíviai kormány, reggel egy rádió közleményt adott ki, amiben az ? halálhírét keltették. Azok a nyomorult amcsik, azzal az átkozottul jól szervezett CIA-, és a kubai menekültekb?l toborzott „tanácsadóikkal", csak ?k vehették rá Barrientost, hogy hagyja jóvá a közleményt. Innent?l egyenes vonalban látta a sorsát.

Hideg volt meglehet?sen, hiszen október kilencedikét mutatta a naptár, és ez az Andokban már h?vös szelet is jelentett. La Higuera volt a kis falu neve, amelynek iskolájában fogva tartották. Ernesto azt is tudta, hogy ? hiába kegyelmezett meg a gerillaharcokban elfogott ellenségeknek, a Rangerek már ismerik a további sorsát. Csak még egyszer láthatná azt a kis tanítón?t. Valahogy tudtára kellene adni ennek a fiatal hadnagynak, hogy beszélnie kell a lánnyal.

– Hadnagy úr – kezdte udvariasan, éjfekete szemét a katona szemeibe fúrva. – Valami hiba történt a kisasszonnyal lefolytatott megbeszélés során. Szeretném kijavítani, ha lehet?vé tenné, hogy beszéljek vele.

Bár a hadnagy nem tudta, milyen hiba történhetett egy tanító és a híres Ernesto Che Guevara beszélgetése során, zavartan sütötte le a szemét a vesébe látó szempár el?tt, és behódolva csak ennyit mondott.

– Azonnal hívatom Commandante! – Bár Ernesto rab volt, de magabiztos viselkedése és félelmetes híre miatt a hadnagy önkéntelenül is így szólította.

Mire a tanítón? megérkezett Che megpróbálta helyrerázogatni zilált, hosszú haját és a falhoz dörzsölve elegyengetni ápolatlan szakállát. Azután úgy gondolta, hogy ez teljesen felesleges m?velet volt, hiszen állatias vonzereje, amivel minden n?t megkapott, még így is m?ködni fog. Nem is tévedett, mert a lányon azonnal meglátszott a félénk izgalom, amikor belépett az ajtón, és az alfa hím mindig megérzi a n?i alázatot. Kedvesen szólt a lányhoz, hogy annak zavarát kissé feloldja.

– Kisasszony, kérem, tudna valamilyen információval szolgálni társaim hogyléte fel?l? Ne aggódjon, nincs semmi hiba a beszélgetésünkben, de máshogy nem tudtam volna ide hívatni.

– Nem sokat tudok mondani uram, mert a Rangerek senkit nem engednek ki az utcára, egy újabb támadástól tartva, az Ön Bolíviai Nemzeti Felszabadítási Hadserege részér?l. Legalábbis ezzel magyarázzák. Én is csak a Colonel külön engedélyével jöhetek ide, mert azt hiszi, meg akarom írni a történetét.

– Maga egy okos kislány – mondta Ernesto elb?völ?en mosolyogva -, de talán kihasználhatná a Colonel szimpátiáját, hogy megtudjon valamit négy társamról.

– Nem ígérek semmit uram, de beszélek a kapitánnyal.

Eközben a Rangerek sátrában izgatott rádióbeszélgetés folyt a f?város és a kapitány között.

– Hatszáz, ismétlem hatszáz, nyugtázza Oso -, hangzott az ellentmondást nem t?r? hang a rádióból.

– Itt Oso, nyugtáztam hatszáz -, válaszolt a rádiós, miközben a kapitányra nézett, aki intett, hogy érti a kódot. A jelenlév? CIA ügynök bosszúsan legyintett, és kihívta a kapitányt a sátorból.

– Nem tarom helyesnek a parancsot Colonel. Élve sokkal többet érhet nekünk a Castro elleni harcban.

– Barrientos elnök saját parancsa volt -, válaszolt a kapitány, mert a kódnyelven a hatszáz, Che Guevara azonnali kivégzését jelentette.

– Addig is, amíg elkövetik ezt a hibát, csinálok néhány fényképet a bukott vezérrel közösen -, mondta a CIA küldötte és elsietett, mert látta közeledni a tanítón?t.

Ernesto dacosan nézett a kamerába és fájó bokájára állt, hogy minél távolabb legyen az általa árulónak tartott Amerika zsoldos CIA bérenct?l. Az ügynök nevetve a kisded lázadáson azt mondta:

– Nem baj majd kés?bb összeretusáljuk, csináld csak hombre!

A tanítón? nem értette, hogy az eddig olyan kedves kapitány, miért zavarta el a sátor környékét?l olyan durván. Nem tudhatta, hogy a kapitány most készült kiadni a parancsot Ernesto Che Guevara és négy társa meggyilkolására.

– Hadnagy úr! – szólt keményen a kapitány -, a négy foglyot azonnali hatállyal kivégezni, és utána a Commandantét is az iskola épületében, hogy senki ne láthassa!

– Értettem kapitány -, mondta a hadnagy és átsietett a legénységi szállásra, ahol négy Rangert kiválasztva, egy ?rmester vezetésével a távíró épület mellé küldött a kivégzési paranccsal. Juarez ?rmestert, aki a legfiatalabb volt az ?rmesterek közül, kihívta a szállás elé, és azt mondta neki:

– Ã??rmester, maga bemegy az iskolaépületébe és az ott ?rzött foglyot, kivégzi. Megértette?

– Igen uram! – szólt a fiatal ?rmester, de nem mert a hadnagyra nézni, mert az megláthatta volna szemében a rettegést. Még soha nem bizonyította, hogy azon kívül, hogy ? a kapitány falubelije, másért is megérdemelte az el?léptetést.

Ernesto éles hallásával meghallotta a fegyver tusához üt?d? fegyverszíj apró zaját, és felállt a keményfa padról, amit a tanítón? hozatott be neki. Az ajtóval szemközti sarokba állt, önkéntelenül is kihúzva magát, büszkén nézve a belép? katonára. Az ?rmester nem számított ilyen magabiztos megjelenés? fogolyra, ezért zavarában a fegyver irányzékával babrált, és nem mert a férfias jelenségre nézni. Kis id? múlva Ernesto Che Guevara halkan megszólalt.

– Ne félj, csak meg húznod a ravaszt, hiszen ezért jöttél, igaz? Könny?, csak meg kell ölnöd egy embert.

A tanítón? három éles lövést hallott az iskola épületéb?l. Rohanni kezdett, és amikor látta a katonát kilépni az osztályteremb?l már tudta, hogy hiába fut. Amikor belépett csak egy fekv? alakot látott a szemközti sarokban. Mikor közelebb ment, megborzongott. A halott forradalmár szeme nyitva volt, és vádlón rá szegez?dött.

Ernesto Guevara de la Serna izzó szemeit még a halál sem tudta lefogni…