Hónap: 2008 július

  A Mindenség Hercege   A lelkek szárnyaltak egymás mellett, Vígan ölelkeztek a bús szürkületben. Minden csillag elt?nt az égr?l már, Felh? takarta be a fényl? éjszakát.   Fehérl? bércek vakító tükrére értek, Gondtalanul várták ismeretlen létüket. A hold nem [… Tovább]

  Látjátok, hogy mit hagytak ránk korok szegleteibe vesz? ?sök? Forog a szentnek súlyozott szó, és lenyeli aki hallja. Ábrahám óta csonkítás a norma, ember emberforma miatt kell veszítsen magából felesleges darabot! A századok kézenfogva vezették idáig a szónoklatot, ki [… Tovább]

…az ember ráébred pár percre, a tökéletesség itt jár köztünk… Üde, ártatlan tisztaságodhint érzékenyen gyógyító balzsamotnéha már kérgesed? szívünkre,az ember ráébred pár percre,a tökéletesség itt jár köztünk…mire hófehér mosolyodarcunkról rád visszaragyog,szívek közt tapintható köteléklesz a jóságba vetett hit…az ember szinte [… Tovább]

hexameter   Kéklik az este a hold sárgás szín? elegyében, sok-sok pilla pihen puha orcákon szakadatlan, álmaid adjanak enyhet az izzó nyári melegben, mézíz? illattal telhessen meg a paplan   

Nem születik sírva, és nem hal meg bennem semmi… Mikor egy napnak vége,s pár lépéssel közelebb jönaz hízelked? holnap,aranyával bevon mindenta csöndesen búcsúzó Nap.Lassul a vér ereimben,szelíden hömpölyög,mint öreg folyó, járjaútját szerveim között.Olyan vagyok itt legbelül,mint kívül az id?tlen világ,örökkévalóba [… Tovább]

  Hold lények   Az id? síkján halkan jártam tovább, És megannyi Hold lény nézett rám. Énekük szórta felém a magányt, És a dallam lassan fejembe szállt.   Bennem a kiapadhatatlan vágy, De még nem találtam rád. Az érzések morajló [… Tovább]

Mindig látlak Mindig látlakálmaimban:szédült boldogsággalfátyol-kék hajnalban,emlékeink b?vébenmikor elér az áhítat:szobádban – átszellemültragyogásban.Éjfekete égboltCsillagporos szikráiban,ha harangjátékemlékét hozza feléma lágy esti szél,s a harmatos rózsaszirmokbársony bíborában.Mindig itt vagymorajló tengerhótiszta habjaiban,szemed tükrében,ha szeretteidet öleledkönnyeim megváltó cseppjébenis ott vagy,s a szívemben ahol megszülettél  

  Mit kértek t?lem?   Alkonyatban merengek egy röpke percen, Felszállok egy felh?re és nézem a végtelent. Mit mondhatnék én?Mindig álmodom, És álmaimból mindennapjaim táplálom.   Fényes napsütés, jaj, megvakulok t?le, Leszállok a mélybe, és lentr?l nézem a Földet. Mit [… Tovább]

Siralmad vagyok Nem vagyok víz mely arcodat mosná,S nem vagyok szél mely,azt szárítaná.Az vagyok mi elmédben,káoszt robbantS gondolataidat szétzilálva benned rohan. Napként sem égetlek,nem mosolygok fényesen,És h?sít? vízesésként sem zúdulok testeden.Éj vagyok, és holddal, csillaggal ragyogok neked,Zarándokként járom jéghideg, fáradt [… Tovább]

    Megtépázott napok után, selymes csendbe feledkeztünk. Nászunk illata még itt kísért, pimaszul arcul csap. …nem hiszek a mának, – vajon mibe köt a holnap… Hamvas fényedben olvadhatok, izzhatok gyönyörtől torzultan? Izmaim feszülnek, meztelen táncod képei, ábrándos  útvesztőimbe értek. [… Tovább]

Halkuló patak bennem most a szó…   Halkuló patakbennem most a szólassú part-mosáscsöndbe-csobbanóhátára üla múltba réved?lustán elnyúlótesped? id?szárnyát verdesiaz elvágyás szelemeguntam ittelmegyek velehajamból leng?vitorlát szövökcsont-csónakomonmost már eltünök

A képzelt végzet   Egy képzelt képet szorongat elmém,Hamvas arcot simogat a holdfénynél.Még el sem jöttél, de lelked már itt van,Halkan sír értünk a gyászos éjszaka.   Szavaidat küldöd a távolból hozzám,Késként dobsz minden bet?t rám.Hallom a hangodat: Jöjj hozzám,Nem [… Tovább]

Mondd, mennyit ér a szeretet Hány csatát bír ki még, Hová billen a mérlegnyelv, Mikor már minden út kiég? Mondd, mennyit ér a szeretetHány csatát bír ki még,Hová billen a mérlegnyelv,Mikor már minden út kiég? Mondd, meddig él a szeretetSár, [… Tovább]

Ifjak! Ti négyen,Mytra néven! Hangszerekkel kezetekben, Lelketekben vidám kedvvel, A világot így szeretve, Szívetekben dalok születnek.   Hangjegyek víg kavalkádja, Rajongók vad sikoltozása, Dobhártyák szinte szakadása Ez az, mi éltet benneteket.   Dübörg? hangok, színes fények… Ett?l lesz élet nektek [… Tovább]

  Éjjel ?rzöm álmodat   Szavaid, ne vigye el a szél, Még ki sem mondtad felém, Gondolataidban veled vagyok én, Ott ?rzöm sóhajod melegét.   Álmaidban mosolyt hoz az éjjel, Ágyad mellett ülve nézlek, És hogy festménye csoda legyen, Éberen, [… Tovább]

…bár meg?rizhetnénk egy ideig még e csillámló aranyport. Miért látomáltalad küldöttártatlan rózsáidüde szirmai közötta szomorúságot,s képzeletemmiért tükrözszirmokba rejtettpillantásodons?r?, borongósbánatot?Bearanyoztadezt a nyári napot…bár meg?rizhetnénkegy ideig mége csillámló aranyport.

…     búcsú reszket? száronvérvörös rózsa szirmokbúcsút intenek ?szi es? ?szi fák sírnakaranysárga ágakonapró könnycseppek köd fáradt napsugármagányossan botorkál párában alszik

Nem is egy *   A Sok Kis apró Tűszúrások Amiket kaptam Amiket adtam Most újra fájnak   Sok V o l t Közöttük Nem is egy Ódon, bolondos, Rossz poén És – mit tagadjam   Volt Amit Igenis Akartam. [… Tovább]

    Felfeslő szál végével játszadozó, magát újra és mindig újra felbontó gondolat réved   vissza ugyanabba a hangtalan táncba ahol aranyból kerített nekünk szobát a fény   te meg én   ritka virágokat szórtunk egymásra, hátha Istennek gazdag oltára [… Tovább]

  Egy asszonyról   Volt egy asszony, Szép és kedves. Mindig vidám volt, És kicsit csendes.   Szerette a nótákat, Sokszor énekelt. Szerette a virágokat, Boldog volt az élete.   Néha olyan volt, Mint egy kamasz. Bolondos, szétszórt, És nagyon [… Tovább]

  Nekem ne az istenek mondják meg, milyen a csendek közt megroppant üvöltő élet, hisz én csak játszani jöttem egykor szárnyak nélkül, némán. Ne a zajtól feszüljön húsomban az ín, hisz úgyis fáj… fáj ami volt, ami nincs… hiába jöttem [… Tovább]