Vers

A Mindenség Hercege

  A Mindenség Hercege   A lelkek szárnyaltak egymás mellett, Vígan ölelkeztek a bús szürkületben. Minden csillag elt?nt az égr?l már, Felh? takarta be a fényl? éjszakát.   Fehérl? bércek vakító tükrére értek, Gondtalanul várták ismeretlen létüket. A hold nem [… Tovább]

Vers

Tisztátalan

  Látjátok, hogy mit hagytak ránk korok szegleteibe vesz? ?sök? Forog a szentnek súlyozott szó, és lenyeli aki hallja. Ábrahám óta csonkítás a norma, ember emberforma miatt kell veszítsen magából felesleges darabot! A századok kézenfogva vezették idáig a szónoklatot, ki [… Tovább]

Vers

Csecsem?

…az ember ráébred pár percre, a tökéletesség itt jár köztünk… Üde, ártatlan tisztaságodhint érzékenyen gyógyító balzsamotnéha már kérgesed? szívünkre,az ember ráébred pár percre,a tökéletesség itt jár köztünk…mire hófehér mosolyodarcunkról rád visszaragyog,szívek közt tapintható köteléklesz a jóságba vetett hit…az ember szinte [… Tovább]

Elbeszélés

Csillagom, révészem

“Csillagom, révészem, vígy álltal a Dunán, Uramtól maradott lovam neked adom…”     A folyó szokott iramban igyekezett távoli célja felé, a csónak megadóan siklott az er?teljes evez?csapások nyomán a part felé. Fiatal nyári este volt, csillagokkal teliszórva az ég, és [… Tovább]

Egyéb

Tiszta szemmel

*     Mostanában gyakran gondolom magam öreg utakra, olyan öregekre, ahol az őseimmel találkozhatnék. Furcsa főfödőben, mentében, csizmában, vagy bő gatyában bocskorosan járnának, kelnének körülöttem. A nők hosszú szoknyájukat emelnék, ha az úton sarat látnának, a férfiak nagyot lépnének, [… Tovább]

Vers

Napszín? rozsda

Nem születik sírva, és nem hal meg bennem semmi… Mikor egy napnak vége,s pár lépéssel közelebb jönaz hízelked? holnap,aranyával bevon mindenta csöndesen búcsúzó Nap.Lassul a vér ereimben,szelíden hömpölyög,mint öreg folyó, járjaútját szerveim között.Olyan vagyok itt legbelül,mint kívül az id?tlen világ,örökkévalóba [… Tovább]

Vers

Hold lények

  Hold lények   Az id? síkján halkan jártam tovább, És megannyi Hold lény nézett rám. Énekük szórta felém a magányt, És a dallam lassan fejembe szállt.   Bennem a kiapadhatatlan vágy, De még nem találtam rád. Az érzések morajló [… Tovább]

Novella

A kutya

Háborús pillanatkép nagyanyám emlékei közül   Orosz katona baktatott végig az utcán. Néhány napja vonultak csak be erre a vidékre, az arcvonal lassan haladt el?re, s az id? egyre romlott. Hideg volt, kutya hideg. Pedig a katona járt Szibériában, látott [… Tovább]

Vers

Nyár

:)))     Harmat arany napsugárörömkönnyeket fakaszt pilláimra száll Hajnalod bíboros égbolthullámzik égszínkékbensimogat Téged Harangvirágárnyékba rejtvecsilingel? halk szépségkék harangvirág

Vers

Mindig

Mindig látlak Mindig látlakálmaimban:szédült boldogsággalfátyol-kék hajnalban,emlékeink b?vébenmikor elér az áhítat:szobádban – átszellemültragyogásban.Éjfekete égboltCsillagporos szikráiban,ha harangjátékemlékét hozza feléma lágy esti szél,s a harmatos rózsaszirmokbársony bíborában.Mindig itt vagymorajló tengerhótiszta habjaiban,szemed tükrében,ha szeretteidet öleledkönnyeim megváltó cseppjébenis ott vagy,s a szívemben ahol megszülettél  

Vers

Mit kértek t?lem?

  Mit kértek t?lem?   Alkonyatban merengek egy röpke percen, Felszállok egy felh?re és nézem a végtelent. Mit mondhatnék én?Mindig álmodom, És álmaimból mindennapjaim táplálom.   Fényes napsütés, jaj, megvakulok t?le, Leszállok a mélybe, és lentr?l nézem a Földet. Mit [… Tovább]

Elbeszélés

Tanár a kanálisban

Már többen pedzették, hogy a diákjaimnak szurkoltak régebi írásaim olvasása közben. Na ha ennyira akartok nevetni a rovásomra… akkor itt van.     A XC nem volt egy akármilyen osztály. Ott mindig történt valami. Egy biztos, ott nem lehetett unatkozni. [… Tovább]

Vers

Siralmad vagyok

Siralmad vagyok Nem vagyok víz mely arcodat mosná,S nem vagyok szél mely,azt szárítaná.Az vagyok mi elmédben,káoszt robbantS gondolataidat szétzilálva benned rohan. Napként sem égetlek,nem mosolygok fényesen,És h?sít? vízesésként sem zúdulok testeden.Éj vagyok, és holddal, csillaggal ragyogok neked,Zarándokként járom jéghideg, fáradt [… Tovább]

Novella

A keresztel?

 Hiába voltak az ablakok szélesre kitárva, a templom leveg?je fülledt és forró volt; az emberek pilledten vetették az áhítatos kereszteket. Minden pad tömve volt legyez?s n?kkel és és ingnyakukat lazítgató férfiakkal. Különösen az egyik hölgy t?nt ki a sorból, magasan [… Tovább]

Vers

Sóhaj

    Megtépázott napok után, selymes csendbe feledkeztünk. Nászunk illata még itt kísért, pimaszul arcul csap. …nem hiszek a mának, – vajon mibe köt a holnap… Hamvas fényedben olvadhatok, izzhatok gyönyörtől torzultan? Izmaim feszülnek, meztelen táncod képei, ábrándos  útvesztőimbe értek. [… Tovább]

Elbeszélés

Angyal a halott város felett

A huszadik század utolsó éveinek is megvoltak a maguk tragédiái. Slobo mosolyogva nézte a piros YUGO – val őrült tempóban az utcára hajtó Marcót. ősem lehetett különb, amikor megvette az első Zastaváját. De annak már huszonöt éve. Lelkére kötötte Marcónak, [… Tovább]

Elbeszélés

Ki fegyvert fog…

?döntött el mindent, keményen, katonásan és otthoni kis csapata nem mondhatott nemet, a parancs, az parancs…     A fiú és a lány szótlanul lépkedtek a friss hóban, csak összekulcsolt kezük beszélt, apró szorításokkal, az ujjak simogatásaival. Az egyetem aulájában [… Tovább]

Vers

Patakom a szó

Halkuló patak bennem most a szó…   Halkuló patakbennem most a szólassú part-mosáscsöndbe-csobbanóhátára üla múltba réved?lustán elnyúlótesped? id?szárnyát verdesiaz elvágyás szelemeguntam ittelmegyek velehajamból leng?vitorlát szövökcsont-csónakomonmost már eltünök

Vers

A képzelt végzet

A képzelt végzet   Egy képzelt képet szorongat elmém,Hamvas arcot simogat a holdfénynél.Még el sem jöttél, de lelked már itt van,Halkan sír értünk a gyászos éjszaka.   Szavaidat küldöd a távolból hozzám,Késként dobsz minden bet?t rám.Hallom a hangodat: Jöjj hozzám,Nem [… Tovább]

Vers

Zenészek

Ifjak! Ti négyen,Mytra néven! Hangszerekkel kezetekben, Lelketekben vidám kedvvel, A világot így szeretve, Szívetekben dalok születnek.   Hangjegyek víg kavalkádja, Rajongók vad sikoltozása, Dobhártyák szinte szakadása Ez az, mi éltet benneteket.   Dübörg? hangok, színes fények… Ett?l lesz élet nektek [… Tovább]

Vers

Éjjel ?rzöm álmodat

  Éjjel ?rzöm álmodat   Szavaid, ne vigye el a szél, Még ki sem mondtad felém, Gondolataidban veled vagyok én, Ott ?rzöm sóhajod melegét.   Álmaidban mosolyt hoz az éjjel, Ágyad mellett ülve nézlek, És hogy festménye csoda legyen, Éberen, [… Tovább]

Vers

Szirmokba rejtve

…bár meg?rizhetnénk egy ideig még e csillámló aranyport. Miért látomáltalad küldöttártatlan rózsáidüde szirmai közötta szomorúságot,s képzeletemmiért tükrözszirmokba rejtettpillantásodons?r?, borongósbánatot?Bearanyoztadezt a nyári napot…bár meg?rizhetnénkegy ideig mége csillámló aranyport.

Vers

háromsorosok

…     búcsú reszket? száronvérvörös rózsa szirmokbúcsút intenek ?szi es? ?szi fák sírnakaranysárga ágakonapró könnycseppek köd fáradt napsugármagányossan botorkál párában alszik

Vers

Egy asszonyról

  Egy asszonyról   Volt egy asszony, Szép és kedves. Mindig vidám volt, És kicsit csendes.   Szerette a nótákat, Sokszor énekelt. Szerette a virágokat, Boldog volt az élete.   Néha olyan volt, Mint egy kamasz. Bolondos, szétszórt, És nagyon [… Tovább]