És mit fogsz tenni?

Fotó: saját *

 

Igazi nyári szombat délelőtt. A város sétáló utcáján sok a turista, ismerkednek a helyi látnivalókkal. Panna a barátjával, Gáborral, itt beszélt meg találkát az utca leánderes teraszára. Szerették ezt a helyet. A sok virág a mediterrán nyaralásokra emlékeztette őket. Névnapi vacsorára kaptak meghívást és ajándékot készültek venni. Már előző este kinézték, ma délelőttre hagyták a vásárlást.

Panna korábban érkezett. Gondolta remek az idő, elnézelődik egy kicsit.  A teraszon nagy volt a nyüzsgés. A terasz szélén látott egy szabad asztalt, oda ült, innen jól láthatta az utca forgalmát, és talán őt is hamar felfedezi Gábor, ha megérkezik.

A mellette lévő asztalnál két csinos fiatal nő ült és lázasan beszélgettek. Mellettük a széken egy sportmárkás reklámtáska dagadt. A látottak nem nagyon kötötték le a figyelmét, így inkább napoztatta az arcát.

Megcsörrent a telefonja, de csak annyit hallott: „Kicsit késni fogok….”  és az akku jelezte, hogy lemerült. Nem bosszankodott az akku miatt, a lényeget hallotta.

Mire letette a telefont, az ismerős felszolgáló mosolyogva már hozta is a kedvenc fagyiját.

Ahogy kanalazta a fagyit, felfigyelt a két nő beszélgetésére.

– Nos, eldöntötted már, hogy meddig akarsz otthon maradni? – kérdezte a szép szőke.

– Kikalkuláltam, még maradhatok egy jó darabig – így a másik, és kecsesen gesztikulált hozzá a kezével. Ujjai végén a műköröm gyöngyein megcsillant a nap fénye. Csodás alkotás volt! Egyszer nekem is ki kellene próbálnom – gondolta Panna.

– És hogyan? – kérdezte a szép szőke.

– Hát figyel! Gyuri olaszba dolgozik. Jól keres. Most lett kész az udvarban egy nagy úszómedence, kedvükre fürödhetnek a gyerekek, vagy játszhatnak a kertben a tónál, vannak aranyhalak is benne. Ha túl meleg van kint, mint mostanában, akkor bejönnek a lakásba. Bent működik a légkondi, TV, millió játék, elvannak. Tudod, kutyákat is tenyésztünk, márkásat, nem nagyméretűeket és nem sokat, de az is hoz valamit. Sokat vannak velünk a lakásban.

A szép szőke először megdöbbent, majd kicsit felháborodva, de nem túl ingerülten megszólalt.

– Bent a  l a k á s b a n  a kutya? Miért nem a kertben? Úgy tudom a lányod asztmás?

– A kutyát szeretjük, azért jöhet be. Kicsit kövér, mondta is az állatorvos, hogy vigyázzunk vele, de szereti a csokoládét, és mi nem sajnáljuk tőle. Most vannak kicsinyei, azok mennek ki olaszba, lesz egy halom zsozsó!- mondta lelkesen, aztán kicsit kesernyésen hozzátette.

– Hát igen, Kata tényleg asztmás, de most ez van.

– Nehezen tudlak elképzelni, mint kutyagondozó – akadékoskodott a szép szőke.

– Ó, hát nem is én foglalkozom velük! Van valaki, aki minden nap jön. Rendezi a kertet, meg amit kell, és a kutyákkal kapcsolatos teendőket is ellátja. 

– Te aztán kifogtad! Bocs, de még mindig nem értem, hogyan tudsz otthon maradni, hiszen majdnem együtt szültünk? Én már dolgozom, reggeltől késő estig, egy mobiltelefonos üzletben. Meg sem mondom mennyiért!

A gyönyörű műkörmös közelebb hajolt a szép szőkéhez.

– No figyelj! Gyuri, mint mondtam nagyon ügyes, szépen keres, a lányom betegsége miatt emelt családi pótlékot kapok, amihez gyógyszertámogatás is jár. Az én családi állapotom, gyermekét egyedül nevelőanya, és ebben a nagyvárosban senki sem tudja, hogy van élettársam. Ha valaki kérdezné, mit keresek a házban, hát albérlő vagyok. És itt van még a segély.

A hallottak miatt Panna torkán nehezen csúszott le az olvadt fagyi, és érezte, hogy szorosabban fogja a kanalat.

A szép szőke kicsit meghökkent és feltette a kérdést, amit Panna is feltett volna.

– És mit fogsz tenni, ha a segélyért meg kell dolgozni?

Panna a választ nem hallotta, mert egy ismerős kéz megérintette a vállát, és egy finom puszit is kapott az arcára.

Gábor mosolyogva leült a mellette lévő székre, és fürkészően ránézett.

– Valami baj van? – kérdezte.

– Gyere, menjünk innen.

 

Szerző Kovács Ilon 73 írás
Dunaparti városban élek. Érdekel a világ, és ami benne történik. Szeretek itt olvasgatni, és ha kedvem van írogatok is.

13 Komment

  1. Ami késik, az nem múlik.
    most olvastam el, ezt az igen csak aktuális témát..
    Sok minden motoszkált bennem.. több mindenen akadtam fenn…, de ez a rész mellbe vágott:
    – Bent a l a k á s b a n a kutya? Miért nem a kertben? ÃÅgy tudom a lányod asztmás?

    “- A kutyát szeretjük, azért jöhet be. Kicsit kövér, mondta is az állatorvos, hogy vigyázzunk vele, de szereti a csokoládét, és mi nem sajnáljuk tőle. Most vannak kicsinyei, azok mennek ki olaszba, lesz egy halom zsozsó!- mondta lelkesen, aztán kicsit kesernyésen hozzátette.

    – Hát igen, Kata tényleg asztmás, de most ez van.”

    Igen csak elgondolkodtató az írásod…, sajnos….. most ez van!

  2. Kedves Ilona!
    Nagy érdeklődéssel olvastam végig a ma Magyarországának egyik izgalmas történetét! Hát igen! Ilyen könnyen is fel lehet fogni a világ történéseit. Én ennek ellenkezőjét írhatnám…
    Elcsodálkozom! Hogyan lehet ilyen “ügyeskedésekkel” szemrebbenés nélkül mosolyogni?!
    Érdekfeszítően írtad le végig, amihez gratulálok! Pár év múlva megtudjuk a választ! Ugye? 🙂

Hagyj üzenetet