Kovács Ilon : És mit fogsz tenni?

Fotó: saját *

 

Igazi nyári szombat délelőtt. A város sétáló utcáján sok a turista, ismerkednek a helyi látnivalókkal. Panna a barátjával, Gáborral, itt beszélt meg találkát az utca leánderes teraszára. Szerették ezt a helyet. A sok virág a mediterrán nyaralásokra emlékeztette őket. Névnapi vacsorára kaptak meghívást és ajándékot készültek venni. Már előző este kinézték, ma délelőttre hagyták a vásárlást.

Panna korábban érkezett. Gondolta remek az idő, elnézelődik egy kicsit.  A teraszon nagy volt a nyüzsgés. A terasz szélén látott egy szabad asztalt, oda ült, innen jól láthatta az utca forgalmát, és talán őt is hamar felfedezi Gábor, ha megérkezik.

A mellette lévő asztalnál két csinos fiatal nő ült és lázasan beszélgettek. Mellettük a széken egy sportmárkás reklámtáska dagadt. A látottak nem nagyon kötötték le a figyelmét, így inkább napoztatta az arcát.

Megcsörrent a telefonja, de csak annyit hallott: „Kicsit késni fogok….”  és az akku jelezte, hogy lemerült. Nem bosszankodott az akku miatt, a lényeget hallotta.

Mire letette a telefont, az ismerős felszolgáló mosolyogva már hozta is a kedvenc fagyiját.

Ahogy kanalazta a fagyit, felfigyelt a két nő beszélgetésére.

– Nos, eldöntötted már, hogy meddig akarsz otthon maradni? – kérdezte a szép szőke.

– Kikalkuláltam, még maradhatok egy jó darabig – így a másik, és kecsesen gesztikulált hozzá a kezével. Ujjai végén a műköröm gyöngyein megcsillant a nap fénye. Csodás alkotás volt! Egyszer nekem is ki kellene próbálnom – gondolta Panna.

– És hogyan? – kérdezte a szép szőke.

– Hát figyel! Gyuri olaszba dolgozik. Jól keres. Most lett kész az udvarban egy nagy úszómedence, kedvükre fürödhetnek a gyerekek, vagy játszhatnak a kertben a tónál, vannak aranyhalak is benne. Ha túl meleg van kint, mint mostanában, akkor bejönnek a lakásba. Bent működik a légkondi, TV, millió játék, elvannak. Tudod, kutyákat is tenyésztünk, márkásat, nem nagyméretűeket és nem sokat, de az is hoz valamit. Sokat vannak velünk a lakásban.

A szép szőke először megdöbbent, majd kicsit felháborodva, de nem túl ingerülten megszólalt.

– Bent a  l a k á s b a n  a kutya? Miért nem a kertben? Úgy tudom a lányod asztmás?

– A kutyát szeretjük, azért jöhet be. Kicsit kövér, mondta is az állatorvos, hogy vigyázzunk vele, de szereti a csokoládét, és mi nem sajnáljuk tőle. Most vannak kicsinyei, azok mennek ki olaszba, lesz egy halom zsozsó!- mondta lelkesen, aztán kicsit kesernyésen hozzátette.

– Hát igen, Kata tényleg asztmás, de most ez van.

– Nehezen tudlak elképzelni, mint kutyagondozó – akadékoskodott a szép szőke.

– Ó, hát nem is én foglalkozom velük! Van valaki, aki minden nap jön. Rendezi a kertet, meg amit kell, és a kutyákkal kapcsolatos teendőket is ellátja. 

– Te aztán kifogtad! Bocs, de még mindig nem értem, hogyan tudsz otthon maradni, hiszen majdnem együtt szültünk? Én már dolgozom, reggeltől késő estig, egy mobiltelefonos üzletben. Meg sem mondom mennyiért!

A gyönyörű műkörmös közelebb hajolt a szép szőkéhez.

– No figyelj! Gyuri, mint mondtam nagyon ügyes, szépen keres, a lányom betegsége miatt emelt családi pótlékot kapok, amihez gyógyszertámogatás is jár. Az én családi állapotom, gyermekét egyedül nevelőanya, és ebben a nagyvárosban senki sem tudja, hogy van élettársam. Ha valaki kérdezné, mit keresek a házban, hát albérlő vagyok. És itt van még a segély.

A hallottak miatt Panna torkán nehezen csúszott le az olvadt fagyi, és érezte, hogy szorosabban fogja a kanalat.

A szép szőke kicsit meghökkent és feltette a kérdést, amit Panna is feltett volna.

– És mit fogsz tenni, ha a segélyért meg kell dolgozni?

Panna a választ nem hallotta, mert egy ismerős kéz megérintette a vállát, és egy finom puszit is kapott az arcára.

Gábor mosolyogva leült a mellette lévő székre, és fürkészően ránézett.

– Valami baj van? – kérdezte.

– Gyere, menjünk innen.

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács Ilon
Szerző Kovács Ilon 71 Írás
Dunaparti városban élek. Érdekel a világ, és ami benne történik. Szeretek itt olvasgatni, és ha kedvem van írogatok is.