Felfeslő szál végével
játszadozó, magát
újra és mindig újra
felbontó gondolat
réved
vissza ugyanabba
a hangtalan táncba
ahol aranyból kerített
nekünk szobát a fény
te meg én
ritka virágokat
szórtunk egymásra,
hátha Istennek
gazdag oltára lehet
feldíszített testünk
az időtől üveggömböt
vártunk, de csak szilánkokat
találtunk vérző tenyerünkben…
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 09:49 :: Kerekesné Varga Veronika
