Ide a napfény szörnyethalni jár, rémségeset fest a félhomály… “A víz alatt a parttól messze, bent“fejtet?n szaladok kavicsok felettSzürke és fekete itt a kép…alattam araszol egy rozsdás kerék.Cafrangos hínár-ruhába öltözök(mint sikló kúszik át lábaim között,ne sikíts, nem bánt, ne félj!)Felettem [… Tovább]
Most itt ülök a nádasban. Ezer szúnyog húzza a fülembe. Így szokott lenni naplemente táján, el?rajzanak, és jaj az ember fiának, akit itt találnak. De most ezzel nem tör?döm, bennem más zajok dübörögnek. A szívem, az veri a ritmust, feszült [… Tovább]
Elnyúlva hatalmas ágyán, mint egy bálvány, a várúr most végre készül a kélyre. Kés?re jár, setét a vár,és nyirkos csönd vanminden zugban.Elnyúlva hatalmas ágyán,mint egy bálvány,a várúr most végrekészül a kéjre.El?re élvezi,a gyönyört, mi jár neki,tág orrlikán a leveg?szuszogva [… Tovább]
Arányos testalkatú, napsütötte szín? fiú-gyermek, a nyár el?rehaladtával szaporodó folytonossági hiányokkal küls? burkolatán. Neve: Turbók Dániel as. Turbó Diesel Kora: 9 év Státusza: Unoka Arányos testalkatú, napsütötte szín? fiú-gyermek, a nyár el?rehaladtával szaporodó folytonossági hiányokkal küls? burkolatán. [… Tovább]
Valahol – félúton a fikció és a valóság között – egy kietelen folyóparton áll a szürke épület. NIncs rajta tábla, felirat – mégis, akit erre vet a sorsa, tudja, ez a komor hely FOGAD A FEKETE RÉVÉSZHEZ A ház belsejében [… Tovább]
Szökjünk meg, Kedvesem, mezítláb, lábujjhegyen… Szökjünk meg, Kedvesem,mezítláb, lábujjhegyen…s hogyha a padló reccsen,dermedjünk meg a percben,utána fussunk, mintha vad ?zne magunk el?l is menekülve… Szökjünk meg, Kedvesem,mezítláb, lábujjhegyen…Induljunk délnek, ahol a vénekszemében is tüzek égnek,ahol nincs tél, illatos gyümölcsökutak mentén [… Tovább]
„Csillagom, révészem, vígy álltal a Dunán, Uramtól maradott lovam neked adom…” A folyó szokott iramban igyekezett távoli célja felé, a csónak megadóan siklott az er?teljes evez?csapások nyomán a part felé. Fiatal nyári este volt, csillagokkal teliszórva az ég, és [… Tovább]
Nem születik sírva, és nem hal meg bennem semmi… Mikor egy napnak vége,s pár lépéssel közelebb jönaz hízelked? holnap,aranyával bevon mindenta csöndesen búcsúzó Nap.Lassul a vér ereimben,szelíden hömpölyög,mint öreg folyó, járjaútját szerveim között.Olyan vagyok itt legbelül,mint kívül az id?tlen világ,örökkévalóba [… Tovább]
?döntött el mindent, keményen, katonásan és otthoni kis csapata nem mondhatott nemet, a parancs, az parancs… A fiú és a lány szótlanul lépkedtek a friss hóban, csak összekulcsolt kezük beszélt, apró szorításokkal, az ujjak simogatásaival. Az egyetem aulájában [… Tovább]
Halkuló patak bennem most a szó… Halkuló patakbennem most a szólassú part-mosáscsöndbe-csobbanóhátára üla múltba réved?lustán elnyúlótesped? id?szárnyát verdesiaz elvágyás szelemeguntam ittelmegyek velehajamból leng?vitorlát szövökcsont-csónakomonmost már eltünök
