Végh Szimonetta : Siralmad vagyok

Siralmad vagyok

Nem vagyok víz mely arcodat mosná,
S nem vagyok szél mely,azt szárítaná.
Az vagyok mi elmédben,káoszt robbant
S gondolataidat szétzilálva benned rohan.

Napként sem égetlek,nem mosolygok fényesen,
És h?sít? vízesésként sem zúdulok testeden.
Éj vagyok, és holddal, csillaggal ragyogok neked,
Zarándokként járom jéghideg, fáradt lelkedet.

Tél vagyok mely, megdermeszti véredet,
Hó vagyok, ami betakarja majd végzeted.
Én vagyok, minden, amit nem kívánsz,
Ne menekülj, utolérlek, bárhol jársz.

Felh?tlennek látsz, pedig hitvány vagyok,
Nimfaként csábítalak el, de bennem fúria lapul.
Nem vagyok asszony sem gyermek anyja,
Itt maradtál és felöltötted az örök siralmad.

Legutóbb szerkesztette - Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/