Ifjak!
Ti négyen,Mytra néven!
Hangszerekkel kezetekben,
Lelketekben vidám kedvvel,
A világot így szeretve,
Szívetekben dalok születnek.
Hangjegyek víg kavalkádja,
Rajongók vad sikoltozása,
Dobhártyák szinte szakadása
Ez az, mi éltet benneteket.
Dübörg? hangok, színes fények…
Ett?l lesz élet nektek az élet,
Mint játékos halak a tengerben
Lubickoltok a rivaldafényben.
Meddig lesz így? Senki sem tudja.
Verejték mi homlokotok mossa.
Dallamok, hangok, dob és gitár
Kezetekb?l muzsika száll.
Elmondanám, ha tudnám szebben,
Amik szememben égig emelnek.
Azt gondolom jó e hely.
Kijön bel?led ami kell…
Valakinek tetszik, valakinek nem
Csak az a lényeg ott legyen a jel.
Jelek miatt élsz itt…
Ã??k döntenek
Feletted és más felett ?k ítélkeznek.
Nem könny?…bírkózol
míg er?d engedi
s el nem fogy hited,
hogy jelet kapsz s elismert lehetsz.
Elismerés?
Minek?
TE vagy a lényeg,s mi a szócs?n kifér
ontsd TE a népnek.
Menjünk szépen itt a séta.
Id? van,?már tudja
Megérzi a kis manóka.
Szól is érte rajta, rajta.
Ne menj bele,
gyere,gyere..
Nem eszünk bácsit,
ejnye,ejnye..
Ott egy kutya,hogy szalad?
Játszunk mi is,itt a park.
Mennyi eb és mennyi gazdi
Menjünk mi is játszadozni.
Hazafelé nem t?r senkit,
Buzgón szagol meg mindenkit.
Ismeri már Ã??t a tér,
megharapná akit ér.
Menjük csak fel…!
Gyere,gyere..
?még menne..
Erre,erre..
Csak Én gy?zök a falkavezér,
Pedig barna szemével csak kér és kér.
Baj van,nagy baj.
Lelkem nyitott könyv.
Napló melyb?l bárki meríthet.
Tó,csillogó
halakat lubickolni hagyó…
Folyó és csobogó patak,
melyb?l az ember ha kell
életet nyer.
Leveg?,szell? lebeg?,
mely a rekken? h?ségben
enyhülést enged?.
Baj van,nagy baj.
A napló szakad,
A tó kiszárad,
A szell? elillan.
Mi marad?
