Végh Szimonetta : Éjjel ?rzöm álmodat

 

Éjjel ?rzöm álmodat

 

Szavaid, ne vigye el a szél,

Még ki sem mondtad felém,

Gondolataidban veled vagyok én,

Ott ?rzöm sóhajod melegét.

 

Álmaidban mosolyt hoz az éjjel,

Ágyad mellett ülve nézlek,

És hogy festménye csoda legyen,

Éberen, csendben ?rzöm a képet.

 

Szárnyaim kibontom, úgy ölellek,

Tollaim simogatják testedet,

A csillagok felragyognak az égen,

De jön a hajnal lassan elszakít t?led.

 

A reggel fénye elvisz messze,

De lelkem ott marad veled.

A nap fénye nem enged vissza,

Majd éjjel jövök, ?rzöm álmodat.

 

Legutóbb szerkesztette - Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/