A hűvös reggel markába zár,
gémberedetten riaszt,
rám omlik az ásító Nap,
fájdalmat sír, s vigaszt.
Merengek gyanakvón,
míg a részeg fény telít,
mordkedvem lanyhul,
bővérem egyre feszít.
Kihűlt tegnapok bokra,
mind sebhelyek virága már,
vágyálmok ringnak bennem,
bőröm testedre vár.
Szívemet éltető csillag,
– ő nyüszítve felém lehel –
nyakamba csókolod vágyam,
meleged égbe emel.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.27. @ 17:30 :: Serfőző Attila
