Kovács Henrietta : Hét vezér

Ez  a hazám…Álmos vére
ma is, akár ezer éve,
égi-kútból hull e honra,
s ?si népb?l kibomolva
szennyek közt a csillag ragyog:
tükrözik a dúlt patakok.

Messzir?l jött hét vezére,
(hét kósza a messziségben),
lábuk nyoma régi pecsét,
hogy a sorsunk ide remélt
új völgyeket, más világot,
legyen e föld százszor áldott!

Mert nem sz?nik az ?si jog,
s ha a jövend? jönni fog,
s öreg por fedi a múltat,
meséink is elhalkulnak,
nézz fel, magyar, fel az égre
figyel hazád hét vezére.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.07.27. @ 17:44 :: Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/