*
Hűs szellő
a tó felől
körülölel,
elringat,
simogat,
régvolt vágyakat
hoz el,
s szégyenlősen
hívogat.
Felötlik bennem
sok megfakult,
megráncosodott
emlék,
melyet rég
betakart már
a feledés pora,
hova már csak
álmaim repítenek,
de még bennem élnek,
s kérnek olykor helyet…
Igen
az örömök
veled
megcsendesedtek,
de a körök… körök…
nekünk már örök…
Megfáradt, bágyadt mosolyommal,
s egy csésze forró kávéval
újra csak feléd jövök.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.26. @ 14:51 :: Fitó Ica
