Fitó Ica Szerző
Vezetéknév
Fitó
Keresztnév
Ica
Ország
Hungary
Vezetéknév
Fitó
Keresztnév
Ica
Ország
Afghanistan
1 év 14 komment

meleg színekkel búcsúzik a nyár
tó vize csendes, ringat kék eget
selyemfonálon billeg egy bogár
harsány élet, vidámság, ég veled

bennem is halkulnak a szavak,
leülepszik, tisztul sok érzelem
hű barát, család, mi fontos marad
csalódás ellen legjobb védelem

már nem akarok nagy zajt köröttem
belső hangomra jobban figyelek
Teremtőmhöz, ki őrködik fölöttem
mind’ gyakrabban tárom ki két kezem

2 év 25 komment
2 év 14 komment

nyolc éve cipelt
hiány zakatol bennem
kísér a bánat

 

minden tettemben
gondolatomban őrzöm
édesanyámat

 

2018. okt. 21.

 

 

2 év 26 komment

Fotó: Lovas Alíz

 

ahol égbolt ölel vizet
s felhők benne fürdenek
ahol tóhoz simul a föld
fák karcolnak kék eget

hol nyugalom béke honol
madárdalt ígér a hajnal
párás vízen csónak táncol
friss szél köszönt trilla dallal

hova nem ér hazug világ
hű a nádas minden szava
őszinte a vízi világ
tisztán cseng a madár dala

hol a kisház tóra néző
benne remény ott dobog
tán megadatik pár boldog év
míg csengetnek az angyalok

 

 

 

2 év 36 komment

Csillogó harmat-gyöngyszemek
köszöntik az ébredő napot,
pacsirta zengi háladalát,
sorsomért én is hálás vagyok.
Kell-e több, mint mit itt kapok
 az élettől? Nyárfalevelek közt
hűs, hajnali szellő játszik,
beletúr hajamba, kávém illatát
 felkapja, magasba röpíti.
A végtelen kék égen – mint vitorlás a tavon –
hófehér felhő látszik,
tán álmaimat viszi egyre messzebb,
elérhetetlen a távolság.  Hagyom…
Hisz itt van nekem a valóság.
Bár mögöttem nincs vagyon,
-de nincs adósság-
gazdag vagyok mégis.

Enyém a millió csillogó harmat ékszer,
a kora hajnali pirkadás,
a titkokat susogó nádas is enyém,
 a szél, mely elhozza vízi világ
sejtelmes illatát,
a távolodó felhő az álmokkal,
még az is enyém,
s a naponta bennem éledő remény,
hogy unokáim ugyanígy látni,
érezni, értékelni fogják
ezt a gazdag, csendes csodát,
mely többet ér minden
harácsolt vagyonnál,
többet mond csokorba kötött
ékes szavaknál.

3 év 18 komment

RÖNTGEN

Jó indítás itt a csúfnevekkel, az ellenséggel harcolni csak okosan… Könnyed hangon elmesélt kálvária, humoreszk igazi ízes stílusban, még a csattanó sem hiányzik.éhány kis hibára azért felhívnám a figyelmet, pirossal jelzem, kékkel pedig a javaslatom. 

„Ez olyan lesz, mintha a Duna-parti telken nyaralnánk. (pontot csak a mondat végére teszünk, ami a gondolatjel utáni magyarázat után van) (amit már eladtunk) ─ mondogattam Zuramnak. (itt a pont helye, és egy újabb gondolatjelé, mert folytatjuk a mondandónkat) ─ „Meglásd, minden nap nyaralunk!”

jó ez, (vessző) na!

Hol is kezdjem… mMegyek a Százforintos Boltba, ott kérek tanácsot.

szexcsapdámat egy szó

Az első kisebb kiszerelésben, (2x15g), (a vessző ide kell) a második napi vásárlás pedig 100g.

arról már igenis Tte tehetsz! (a személyes névmásokat tárgyalásban kisbetűvel írjuk, legfeljebb levélben naggyal)

Pápay Aranka

 

———————————————————————————————————–

 

A történet kerek egész. Gondosan megírt, humoros, könnyed stílusú történet. A legyekkel folytatott háborún túl ízelítőt kapunk korunk „vívmányairól”, melyek többnyire csak a gyártóiknak „érik meg”, s az ember természethez való viszonyáról (kint akarok főzni, tűnjenek a legyek J ) A csattanó is jó a végén. Egy helyen éreztem csak azt, hogy ez ide nem illik:

 

„Ezzel a gondolatsorral aztán ki is adtam a dühömet, és bár nem bíztam benne, felkentem, ahova csak tudtam a szexmicsodát.

De hogy stílszerű legyek,  b…tak rá a legyek! (én ide nem használnám a „b….tak rá”, valahogy nem illik bele a választékos szövegbe, amivel eddig írtál. Helyette lehetne pl. Nem izgultak rá a legyek vagy nem izgatta fel a legyek fantáziáját, stb. ).

 

Amt még észrevettem az Aranka javaslatain túl:

 

„Jó, jó, vannak állatok a szomszédban, nincs is ezzel semmi baj”

 

Bereczki Gizella

 

 

 

 

 

Én úgy vagyok…
3 év 5 komment

Én úgy vagyok,
becsülök mindent, mi kis jó,
beszűrődő hajnali fény,
kávéillat, ropogó tűz,<

csak úgy…
3 év 16 komment

 

tudd
nekem
mindenem
csakis tiéd
így vagyok egész

*

már
m

3 év 26 komment

Maradtak a múltamból elvarratlan szálak, amik nyomasztanak, s ha sikerül egy-egy kapcsolatot rendeznem, végtelenül megkönnyebbülök.

Kép: unicafe.hu – Kibékülés

 

Mostanában igyekszem rendet tenni magam körül és magamban. Értem én ez alatt a sok év múltával felgyülemlett dolgaimat, tárgyaimat. Megtartom, ami tényleg érdemes rá, és — bár fájó szívvel — megszabadulok a feleslegesektől.

De legalább ilyen fontos kapcsolataimban a rendteremtés. Maradtak a múltamból elvarratlan szálak, amik nyomasztanak, s ha sikerül egy-egyet rendbe tennem, végtelenül megkönnyebbülök.

Ma, ami nem szokott előfordulni velem, kicsit elkéstem a vasárnapesti miséről. Restelltem, ezért nem is mentem a padokhoz, leghátul a fal előtti egyik székhez osontam, az ajtóhoz közel. Az egyetlen üres szék nyilván engem várt. Ahogy leültem, óvatosan oldalra pillantottam, ki ül mellettem. Kicsit meghökkentem.

Ezt a véletlent! Tibi anyukája volt a székszomszédom. Tanítványaim szülei közül az egyetlen anyuka, aki évtizedek óta nem köszön nekem, akivel ismeretlenként megyünk el egymás mellett. A kis Tibiből ezalatt Tibor lett, meglett férfi, akinek már a gyerekei is kijárták az általánost, de az anyuka nem felejt…

 „Mindegy, ha így alakult is, nem fogok felállni és más helyet keresni” — feszengtem kissé.

Aztán az jutott eszembe, jól van ez így, s talán nem is véletlen, hogy késésem miatt ide, hátraszorultam.

**

Tibinek két évig voltam osztályfőnöke. Eszes, de valahogy mindig kicsit távolságtartó, introvertált gyerekként emlékszem rá. Idősebbek voltak a szülei, mint osztálytársainak. Apukája Budapestre járt dolgozni, csak hétvégeken jött haza, Tibi nevelése édesanyjára volt bízva, aki nagyon féltette egyetlen fiacskáját. Olyannyira, hogy ez a gyerek egyetlen osztálykirándulásra sem jöhetett velünk, anyukája mindig arra hivatkozott, hogy megtiltotta az édesapa. Hiába próbáltam beszélni az anyukával, nem és nem jöhetett velünk. S mikor egy-egy kirándulás után, tele élményekkel, jókedvűen beszélgettünk az osztállyal, Tibi mindig szomorúan, lehorgasztott fejjel ült a padban. Sajnáltam őt, de annál többet nem tehettem, minthogy a következő kirándulás előtt is próbáltam meggyőzni az anyukát. Mondanom sem kell, eredménytelenül.

Harmadik év végén jeles tanuló lett a jó eszű, de csak ritkán jókedvű fiú. Negyedikben aztán úgy alakult, hogy év végére több tantárgyból állt négyesre, mint ötösre. Akkor fordult felém az anyuka haragja.

Emlékszem, aznap pedagógus nap volt. Csodálatos délelőttöt töltöttünk el a gyerekekkel. Sok-sok virágot kaptam tőlük, búcsúzkodtunk. Két évig, naponta talán több időt töltöttem velük, mint sokat dolgozó szüleik.  Nehezek voltak ezek a búcsúzkodó napok egész pályafutásom alatt. Most is így történt. Nevettünk és sírtunk, emlékeket idéztünk fel, fogadkoztunk, hogy majd visszajönnek és mesélnek a felső tagozatról, s majd én is bemegyek nyílt napon órára hozzájuk, egyébként is rajtuk tartom a szemem. Leveleket írtak nekem, kinek milyen emlékei maradtak meg — ezeket még mindig őrzöm.

És igen, az ötödik órában megjelent a szülői munkaközösség két anyukája, ajándékkal a kezében. Úgy emlékszem, egy hollóházi vázát kaptam tőlük, a két év emlékére. Jó szívvel adták, jó szívvel és jóleső érzéssel fogadtam el, hiszen úgy érzetem, ezzel is megbecsülésüket fejezik ki a gyerekekért végzett munkám iránt.

A napnak nem volt vége a kicsengetéssel, délután még tantestületi gyűlésen kellet megjelenni. Hogy a sok virág ne kókadozzon a nevelői szobában, nagy üggyel-bajjal, de nagyon boldogan hazabicajoztam velük. Vázákba, üvegekbe, még vödörbe is kerültek a csokrok, de legalább vízben voltak, s este majd lesz időm szépen elrendezni mindet. Ám sietni kellett az értekezletre, egy gyors átöltözés még belefért, hiszen a virágok kissé összekenték a fehér blúzomat.

Visszafelé gyorsan gurult a kerékpár, a hátszél, és a szép délelőtt emléke is segített. Azt hiszem, végigmosolyogtam a Rákóczi utcát. Mikor a Kisvendéglő elé értem, Tibi anyukáját pillantottam meg a kövesút szélén. Láthatóan engem várt. Az arca szigorú volt, amin nem lepődtem meg, hiszen a két év alatt talán egyszer sem láttam mosolyogni. Megálltam persze, de ami ezután következett arra álmomban sem gondoltam.

Az anyuka egészen hangosan, magából kikelve, kiabálni kezdett velem. Mégpedig azért, mert, ahogy mondta „lenégyeseltem” az ő fiát. Szerinte, én kivételezek egyesekkel, és nálam csak azok a kitűnő gyerekek, akik szülei kétezer forintos ajándékot vesznek nekem. Ha pofon vert volna, sem esett volna rosszabbul, mint ezek az igaztalan szavak. Délidőben, a Kisvendéglő bejáratánál bizony sokan tanúi voltak ennek a jelenetnek. Én azt hittem akkor, hogy megnyílik alattam a föld! Kiabált, és szóhoz sem hagyott jutni.

De aztán vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam neki csendes, de határozott hangon, ha nem hagyja abba a vádaskodást, feljelentem becsületsértésért. Magam is meglepődtem a hirtelen reakciómon, de az anyuka is, mert hirtelen elhallgatott. Én meg felültem a kerékpárra, és megszégyenülten elhajtottam onnan.

Sok-sok éve ennek. De akárhányszor találkoztunk, ő mindig elfordította a fejét. Nem túl sokat tudok róluk, de annyit igen, hogy az anya egyedül maradt, az apuka meghalt. Tibi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, felnőttként voltak családi botrányai. Ami a legrosszabb, hogy édesanyjával nagyon megromlott a kapcsolata, a rossz nyelvek még tettlegességet is emlegettek. Ki tudja… Annak magam is tanúja voltam, mikor hóesésben, Tibi és felesége — aki babakocsit tolt — albérletet keresett, mert az anyja kidobta őket a házából. Összefutottunk, s tőlem is kétségbeesve érdeklődtek a lehetőségekről. Mi romlott el, hol romlott el… meg nem tudnám mondani, de azt már kisdiák korában láttam, nincs rendjén az értelmetlen, nagy szigor.

.**

Most itt ültem e mellett az anyuka mellett, akivel a sok év alatt nem sikerült köszönő viszonyba kerülni, s akit bizony jócskán megcincált az élet.

Egyre inkább úgy éreztem, hogy ez nem véletlen. Ennek talán pont így kellett történnie. Nekem ma el kellett késnem, hogy itt, éppen mellette találjak helyet.

Kicsit szorongva vártam, a „Miatyánknál” elfogadja-e a felé nyújtott kezem. Megfogta. Így mondtuk el együtt az imát. Aztán amikor az atya szólt: „Köszöntsétek egymást a béke jelével!” — akkor kezet fogtunk, és sokáig egymás szemébe nézve, egymásra mosolyogva mondtuk: „Békesség”.

Mindkettőnk szeme megtelt könnyel.

Maradtak a múltamból elvarratlan szálak, amik nyomasztanak, s ha sikerül egy-egy kapcsolatot rendeznem, végtelenül megkönnyebbülök.

Ma este nyugodtabban hajtom álomra a fejem.

 

3 év 16 komment

Kép a netről

 

Szent karácsony este
csend borul a tájra,
kisded születését
egész világ várja.
Megváltó ereje
olyan nagyon kéne,
önzetlen szeretet
tisztaság és béke.
Betlehemi csillag
ragyogd be a lelkünk,
mutasd meg  az utat,
hogy kell jónak lennünk.

Végtelen a sok bűn,
s égig ér a bánat
ki harácsol, dőzsöl,
nem néz üres szájat.
Sok földi kiskirály
álságos fohásza
még többért esedez,
ez egyetlen vágya.
Éhező emberek
hajléktalan magány,
fohásza felér-e…
már nekik is talány

Megváltó tisztaság
Olyan nagyon kéne,
földi hívság helyett
Jézus bölcsessége.
Betlehemi csillag
ragyogd be a lelkünk,
mutasd meg  az utat,
hogy kell jónak lennünk.

Fitó Ica Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!