Irlanda Máté Szerző
Vezetéknév
Irlanda
Keresztnév
Máté
4 év 6 komment

slam poetry

 

Horror, hol nem volt.
Az tuti, hogy sötét, és viharos szél fújt, meg eső csapkodott,
volt temető, és egyéb 1000 éves klisék,
nem ragozom tovább, mind tudjuk, hogyan kezdődnek az ilyen mesék, úgy, hogy
horror, hol nem volt.
Az árnyak mélyén még mélyebb árnyak lapultak,
és ha te is ott lettél volna, és megerőlteted a szemed, akkor láthattad volna,
hogy a hangzatos körítés, meg a szögesdrótkerítés ellenére
sem volt ott semmi, ami igazán félelmetes, csak árnyak.
Meg nagy szavak, amik rettegést festenek, a háttérben az előbb már
említett temető, és rohanó emberek, akik hirtelen megálltak,
mert előttük falak nőttek a semmiből, mögöttük tűz fakadt, az égből bombák hullanak.

 

Horror, hol nem volt
egy bolygó, ami nem hollandi, de keringett, mint a dervisek a Nap körül,
és pont elegen voltunk, hogy jusson mindenkinek, ivóvíz, élelem, fény és
más hasonló ügyek,
most meg mindent lágy terror hat át,
kalasnyikovok ropognak,
mint egy Závada versben a fakadó rügyek.

 

Horror, hol nem volt
egy ország, ami jobban szeret félni, mint megijedni.
Ami szeret félni.
Hogy elveszik a kultúráját, lerohanják buzi, meg migránshordák
(egy pillanatra megállunk: ismerek két lányt, leszbikus libanoniak. Beszartál?
Akkor is, ha megígérem, hogy pontosan azt eszik, amit mi
és szombatonként sem marcangolnak keresztényszíveket véresen?
Vegák, úgy hogy nem esznek steaket sem, de ez talán már túl sok,
ez az igazi halmozott hátrány,
hogy meleg, vega, meg palesztin. Ráadásul nők. offtopic vége, vissza a mesére)

 

Horror, hol nem volt.
Jobb félni, mint megijedni.
Jobb félni, mint megijedni?
Ha a pulzusod folyamat 180 felett,
lesz attól havi 180ad? Nettó?
Ettől lesz jobb minden, mint az ingyen nettől?

 

Mondjak valami igazán félelmetest? Nem tudok olyat mondani, amitől megijednél, és tényleg van tétje:
globális felmelegedés?
Zsidó háttérhatalmi összeesküvés, meg elmélet, nem tény,
hiába, hogy a tények mást mondanak.
Olvadó jéghegyek, éhen döglő jegesmedvék?
Jajj hagyjuk már, had haldokoljanak.
7 milliárd ember, a túlnépesedés veszélye?
Te nem hallod, hogy mit mond Isten igéje?
Hogy szaporodj, és sokasodj az neked semmit nem jelent?
Miért is ne áldoznánk a múlt oltárán fel a jelent?
A jövővel meg foglalkozunk jövőre,
kettőt lépünk hátra ahelyett, hogy egyet lépnénk előre.

 

A szomszéd a kertben műanyagot éget, és közben átkozza a chamtrailt,
székelyhimnuszt énekel részegen, de az erdélyi magyar az román,
retteg a cigánytól, mert lopkod, de a munkahelyéről hordja haza a WC-papírt,
hogy visszavágjon a kizsákmányolásért, és az éhbérét félti a migránsoktól.
A melegek ne házasodjanak, de ő négyszer elvált,
szerinte a drogosokat mind le kéne lőni, de a fia tolja a herbált,
mert az más, az legális, mint a pálinka, aminek állami reklámot csapunk,
miért is ne még csak másfélmillió alkoholista országa vagyunk,
szóval van még pár alak, aki nem iszik eleget.
Eléget pár Radnóti összeset, a holokauszt szerinte zsidó koholmány,
de Hitlert szereti, mert kiirtott egy csomó zsidót.

 

Horror, hol nem volt, lassan minden tenger csupa vegyszer,
de ne félj, még van remény! Mind meghalunk egyszer.

 

4 év 5 komment

 

 

 

Hol érintenek meg a harkály lábai,
hogy mosolyt csal arcomra az apró
karmok futása fölfelé a fán,
mindig fölfelé?
És hogy az ég, majdnem zöld
a fák lombjai között, és persze,
hát persze, hogy így is gyönyörű,
de mégiscsak szebb lenne,
ha neked mesélném keresve a szavakat,
amik most keresetlen tolulnak a számra.
És mégis, és mégis szebb lenne az a keresett dadogás,
csak az emlék, amit őrzök a nyári képről,
amikor nélküled gondoltam rád.

Mert te tudnád, hogy hol érintenek meg
a harkály lábai, hogy mosolyt csal arcunkra
az apró karmok futása fölfelé a fán.

 

 

 

 

4 év 2 komment

Egy élet elveszett,
az életgomba megromlott:
mínusz egy up.

4 év 5 komment

Szét vagyok esve, holláré!
Nem is leszek egybe, holláró!
Hol van a penge, holláré!
Hulljon a vér csak, holláró!

 

Kender a nyakba, holláré!
Hurok a magasba, holláró!
Nyekken a nyak már, holláré!
Kellemes hang ez, holláró!

 

Szét vagyok esve, holláré!
Ne rakjatok egybe, holláró!
Ha kérhetek egyet, holláré!
Szórjatok inkább szét.

 

 

11 hónap 5 komment

Nem a magány fáj, csak te hiányzol nagyon,
nem léted nő bennem, mint a fantomfájdalom,
és ahogy meredten, mint csonk torzó itt ülök,
már az sem ijeszt meg, hogy üszkösödök.

 

Ahol te voltál bennem, most roncsolt szélű lyuk van
és nem tudom megállni, hogy egy megmaradt ujjam
bele ne dugjam, és ne forgassam kéjjel,
egy mazochista mihez is kezdene még egy eséllyel?

 

Hát ne takarj be, ne etess, ne foglalkozz velem,
ne hagyd, hogy felzabáljon ez önző szerelem!
Fázom, éhes vagyok és végtelen ostoba,
én lettem saját magamnak  ostora.

 

Nem a magány fáj, csak te hiányzol nagyon,
és ahogy nő bennem az ismerős fájdalom, 
örömmel köszönt,- hisz majd 7 évre eresztett-
hát csak visszajöttél! Vedd fel a keresztet!

4 év 6 komment

 

 

Eldőlök hanyatt, csak lazán,
persze melléd, és már ez is,
meg ahogy a térdeim maguktól feléd mutatnak.

 

Arra nyilván kínosan ügyelve,
hogy fenntartsam a
TERMÉSZETES EMBERI KAPCSOLATOK
számára előírt megfelelő távolságot.
De mégis, de mégis, azok az árulkodó térdek,
és a feléd forduló vállak.
Mintha még mindig hozzád tartoznának,
mintha bármivel több joguk lenne a figyelmedre,
mint a kinti tájnak.

 

Korábban szamócát szedtem,
és DIREKT nem hoztam neked,
és DIREKT elmeséltem, hogy találtam,
csak hogy úgy csináljak mintha.
Mintha nem az lett volna az első gondolatom,
hogy szedek neked egy csokorra valót.
Te apró, közönyös mosollyal mondod,
hogy már te is ettél idén,
és ez meglepően rosszul esik,
mintha ezt még megengedhetném magamnak.

 

Később majd elkérem a laptopod,
hogy begépeljem ezt a verset,
hogy észrevegyem, csak a kézírásommal csaltam úgy,
hogy egyforma hosszúak legyenek a sorok.
Mintha rendben lenne minden.
És hogy még mindig te leszel az első,
aki ezt elolvassa.
És ez többé, a
LEGKEVÉSBÉ SEM HELYÉNVALÓ.

 

(Persze az ember, hogyha muszáj
előbb, vagy utóbb bármit elfogad:
az oxigén hiánya görcsös kapálózáshoz
vezet az elején, de pont a fulladás előtt
megnyugszol egy kicsit.)

 

 

 

 

 

 

4 év 2 komment

Akkor fájnak igazán,
amikor megállok.
Mindig, ha megállok. 
Nem tudom, mi lehet, talán az izmok mozgása 
más helyzetbe forgatja őket, és nem érintkeznek 
az érzékeny idegekkel, vagy a kinetikus energia 
miatt nem marad energia a kínra, 
nem tudom,
de olyankor majdnem nem rossz.

 

Férfiak nem sírnak társaságban.
Illetlen dolog. 
Ha napi tíz szendvicset eszek, csak a példa
és a könnyebb számolás miatt
legyen ilyen 
sok és kerek, 
akkor nyolc szendvicset fordítok mostanában 
az illendő viselkedésre.
Két szendvics marad mozogni.

 

Mert ha megállok,
a tűk a szememben, akkor szúrnak igazán.
Olyankor rossz.

4 év 7 komment

 

 

Remeg az ujj a gomb felett,
ez milyen végtelen gyermeteg,
hogy most fáj igazán.

Pedig nem vagy kölyök már,
bár erre is a MÁV döbbentett rá,
mikor nem adott kedvezményt,
a jegyár csökkentés nem jár, 
mert nem vagy 26 éven aluli
fiatal.

 

Kár. Gondoltad akkor, és meglepően
szíven ütött, mint most ez a gombnyomás,
hogy kapcsolatban 2009-től volt az 
adatlap eddigi legbiztosabb pontja,
és azt hitted, ha bármi más igen,
ez biztos nem változik, de most,
pont most, ma, 
egyedülálló lett.
Menti a változást?

 

Te szíved szerint a helyzetet mentenéd, 
de arra nincsen gomb, 
csak a változásokra.

 

Hülye egy közhely, hogy fáj a szív,
az, csak egy véres húscsomó,
pont úgy lüktet, mint eddig, 
és pont, ahogy benned a bűntudat.
A szem fáj csak igazán, 
a torok kapar, és a tüdő nehezül el, 
mondom, a szív az megmarad.

 

De minden más ingatag, 
mint egy rosszul felrakott kártyavár,
sandán vigyorog a lehulló kőr király,
ahogy zuhanás közben kérdezi,
menti a változást?

 

Most fáj csak igazán, 
és milyen végtelen gyermeteg,
hogy kimondtuk, 
de most, 
most
mégis remeg az ujj a gomb felett.

 

 

 

 

4 év 5 komment

Amikor sétálok, nem kell gondolkoznom.
Napi húsz kilométer az átlag,
ha testem edzem, az elme pihen.
Így is maradna még húsz óra fekvőtámaszokra,
hogyha bírnám.
Túl gyorsan megyek, azt hiszem.

 Az igazság nem erő, gyengeség;
nem tisztulsz meg, és végül magad maradsz.
Önző, önfelmentő keresztre feszülés,
friss halált hoz csak az új tavasz.

Egyre elviselhetetlenebb itt a bűz,
a szekrényben csontvázak,
és még félig nyers dögök.
És mégis, és mégis szeretnek téged,
hiába tudod, hogy nincs hozzá közöd.

Sem jogod, sem közöd senkihez nincs már
a szerencse érdem nélküli siker,
és érdemet nem kaptál csak jeleket Istentől,
hogy te nem hiszel, de én vagyok, hát figyelj.

Az, amit adtam, a tiéd már,
hiába szórnád el, te vagy a felelős.

De nem kérded kértem e, ezt a szörnyű terhet,
és nem bírom. Okosabb vagyok, mint amilyen erős.

Ha sétálok, nagy néha nem kell gondolkoznom.
De kevés az erőm és egyre meredekebbek a hegyek.
És mégsem, és mégsem elég rövidek a napok.
Attól tartok, hogy túl gyorsan megyek.

4 év Nincs Komment

Gyerünk, most már csináld végig
hazug félmosollyal arcodon,
ne félj! Gyorsan túl leszel majd rajta.
Rajta, rajta, leszakadt a pajta
mindenki akarta, mindenki akart a
testemből egy darabot, mely önmagáért 
töretett meg. És tömegek állták körbe
és tépték, tépték a húst, a vér csak úgy spriccolt
szanaszét. 
Szentfazék, szentfazék, szent fazékba rakjuk,
leves lesz belőle, nem félünk már tőle,
nem félünk a farkastól, nem bánt már, 
mert megkóstol-
juk. 
Lyuk maradt csak belőle,
mit rakunk az oltárra,
hogyha a szívkamrája kiürült?
Nincsen égő áldozat, ha csak a hűlt helye maradt.
Kihűlt még a helye is.
Az abszolút nulla fok, nem kedvez a lángnak.

Irlanda Máté Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.