Irlanda Máté : Elásott tálentumok

Amikor sétálok, nem kell gondolkoznom.
Napi húsz kilométer az átlag,
ha testem edzem, az elme pihen.
Így is maradna még húsz óra fekvőtámaszokra,
hogyha bírnám.
Túl gyorsan megyek, azt hiszem.

 Az igazság nem erő, gyengeség;
nem tisztulsz meg, és végül magad maradsz.
Önző, önfelmentő keresztre feszülés,
friss halált hoz csak az új tavasz.

Egyre elviselhetetlenebb itt a bűz,
a szekrényben csontvázak,
és még félig nyers dögök.
És mégis, és mégis szeretnek téged,
hiába tudod, hogy nincs hozzá közöd.

Sem jogod, sem közöd senkihez nincs már
a szerencse érdem nélküli siker,
és érdemet nem kaptál csak jeleket Istentől,
hogy te nem hiszel, de én vagyok, hát figyelj.

Az, amit adtam, a tiéd már,
hiába szórnád el, te vagy a felelős.

De nem kérded kértem e, ezt a szörnyű terhet,
és nem bírom. Okosabb vagyok, mint amilyen erős.

Ha sétálok, nagy néha nem kell gondolkoznom.
De kevés az erőm és egyre meredekebbek a hegyek.
És mégsem, és mégsem elég rövidek a napok.
Attól tartok, hogy túl gyorsan megyek.




Legutóbb szerkesztette > Irlanda Máté
Szerző Irlanda Máté 132 Írás
Üdv mindenki.89-ben születtem Miskolcon,most dolgozok. Eddig Lestat de Lioncourt néven publikáltam