Lenn sárga tenger, felül ágak-bogak kopaszodó gyöngyei. A Hold világít, és dagerrotípiát készít egy-egy hullócsillagról. Leszállók gyűlnek a törzs alatt, a kiálló ágak némelyike is hegyesedik. Megkúposodott, rőt és sárga árnyékok cikáznak. Távolról néhány fényes „fekete” pötty terül [… Tovább]
Vajon tud-e valamit őseinkről a leghűségesebb barátunk? A kutya A kutya volt az első háziasított állat, őse egy azóta kihalt farkasfajta. Nekünk, magyaroknak legalább két szavunk van rá: kutya és eb. Az utóbbi már elavult, néhány szólásmondás („Egyik kutya [… Tovább]
Koosán Ildikó Útban a francia Riviéra felé Verona Útinapló A kora délutáni órákra értünk Veronába. Valamikor, talán egy-két évtizede is van, hogy először jártam errefelé, de az évek szinte minden emléket elmostak. Az újdonság izgalmával [… Tovább]
Vágy marad, mi nem fogható, a gondolat kopog. (zárva) Ablakában jégvirágok, a napsugárnak táncába’. (kinyitná) Csak egy érintés, kiéhezve érzelmekre, és a szíve kitárulna, de a félelem nagy benne. Néha megdobban, (jól hallik) néha vágyait kitárja, de az ablaka sarkait, [… Tovább]
Kirándulás Saona szigetére Legédesebb álmunkat az ébresztőóra zavarja meg, pedig olyan fáradtak vagyunk, hogy talán délig elaludnánk. Hiába, no, az öt órás időeltolódás, az évszakváltozás és a hosszú, fárasztó út kihat az állapotunkra. Kialvatlanul megyünk a recepcióhoz, [… Tovább]
Bár felhők mögé rejtőzött a Nap, de fényt bújtat a fák kérge alatt, a nagy munkáért nem jár semmi bér, de sugara az ághegyekig ér, és elnyújtózva csak addig piheg, míg ágyat vet a vágy színeinek, a várakozás percről percre [… Tovább]
