Nap: 2016.03.07.

Itt maradtál szeretni engem,figyelni szomorú szemeimben a lobogást,el ne tévedj mellőlem a vaksötétben,mint egy országúti halk susogás.Az egyetlen teljesség, hogy szeretlek,végeláthatatlanul körülötted jár az idő, vajon hány üres éjszaka rejt még köpenyébe, míg újra vállam rejtelmébe ereszthetlek? 

(2016)   Amerre jársz,  a deres-hajú reggel napfényből csordogál, s elinal a vak hideg.   Ott ahol élsz, hegyek borulnak eléd,  és a szikkadt vágy  nesztelenül  tovaténfereg.    

Az égboltban végre felhőtlenül vásárolhattam tegnap,hála a figyelemfelkeltő, fényes, kék kirakatoknak.Mielőtt elkapkodták volna mindet, vettem egy kékfalúházikót Pécsett, a kéményre egy kék szín gólyafészket.Aztán beszereztem félholdnyi kékerdőt a fák miatt,hogy nyáron áldhassam majd szűrt kék árnyukat,s mintha a nyakamba szakadt [… Tovább]

  lenézem a világot felhő szélén lógatva lábam miközben csillagokat majszolok alant templomtornyok legója réztarajú szélkakasok széltyúkokra vágynak bámulom a fejveszett futkosást ami talán az élet vagy melyet annak gondoltok hová tűntek a szép remények elillantak mint a múlt miként [… Tovább]

“Lelőjem? Mi? Lőjek, vagy ne? Tüzeljünk?? Ezt kérdeztem! És lehet? Nem tudom! Ezt próbálom kideríteni!- Adj egy rágót! – Már kaptál… Fegyver van nála! Bizony! – Gratulálok, lőttél magadnak egy szerecsent!” (Three Kings- Sivatagi cápák)     Lehet teljesen üres [… Tovább]

  Mire megjössz, elpakolom dühöm a szekrénybe. Rágja szét a moly, mi a dér elől menekült mélyére. Pírt ütök arcom sápadt színére… Keményen, csak ne vádold magad, hogy én, smert te… Meztelen várlak. Ha korán jössz is felkészülten, bőröm nyugtassaszitkod, [… Tovább]

  Könnyű étek volt. Szegényfőzelék, Nagy tányérja az éhesnek elég. Ha előfordult, nem csinált csodát, de bírta az ebédet, vacsorát, úgy adta magát, mint ki enni kér, hát dukált hozzá pár karaj kenyér, az orromnak üzente a jelet, a kelkáposzta, [… Tovább]