Márkus László : felhőlovag

 

lenézem a világot

felhő szélén lógatva lábam

miközben csillagokat majszolok

alant templomtornyok legója

réztarajú szélkakasok

széltyúkokra vágynak

bámulom

a fejveszett futkosást

ami talán az élet

vagy melyet annak gondoltok

hová tűntek a szép remények

elillantak mint a múlt

miként pincénkből az óbor 

na meg a kosbor

mit tavaly csodáltam

kebleid halma fölött

 

halványlila fénycsíkok 

szűrődnek át foszladozó lelkemen

tavasz van

fák ágaira tündérek huncut hada

ragaszt apró rügyeket

melyekbe virágszirmokat hajtogattak

én mégsem érzem gerincemben 

hangyaseregek masírozását

mint korábban annyiszor

szemem is fárad

már nem rebben combvillanásokra

mini szoknya helyett maxi szuszogás

gyöngyöző sör helyett forró tea

terem beszűkül

bennem szűköl ingadozó létem

vérnyomásom mellett csak kedvem magas

miért is ne

hisz itt ülök kevélyen

egy bolyhos bárányfelhő

puha peremén

 

lapok nélkül játszok pókert

kalapot emelek a sasnak

ki nem kapdos ily csóró légy után

– diétázik talán

 

aranyeső ágra döglégy szállt most

pápaszem nélkül is jól látom

bár hozzám nem ér fel

nem fog rajtam por

meg holmi savas eső 

már kortalanul élek itt fenn

miközben

szél hajtotta felhőm

lágyan ringatózik

 

2016.03.06.

Legutóbb szerkesztette - Márkus László
Szerző Márkus László 88 Írás
Márkus László vagyok. Műszaki értelmiségi. Építőiparban dolgozom, épületgépészettel foglalkozom. Haikukat, tankákat és szsbadverseket írok.