Vers

Szent Mihálykor

Szent Mihálykor nagy tüzet már nem rakunk,nem terelnek állatot pásztoraink,s nagy karámról többnyire már nem tudunk,dzsípéesszel rójuk kimért útaink.Mégis hazavágyik mind miközülünk –ki rohan, röpül, rothad bőrülésben,mert el-elhagyja magát itt meg ott is,de belsejében fölsír a tűz és csend. (Ahogy [… Tovább]

vegyes

Rabláncok

Ha már itt lesznek a fényből jövők,haranglábakra futnak a csillagködökés körbefonják aranyszállala halál csendrügyeit.Megkövült nap sugararáfesti foton-melegét a sikátorok véres falára, majd egy galaktikus hajtűkanyarbanenergiát szabadít fela földre csorgó koronakibocsátás.Toronyóra jelzi, hogy itt az idő,és a létezés végső kilométerkövénélledobja az [… Tovább]

Vers

Nárcisz

  Talán túl sokat érzek, hogy érted sem mozdulhatok. Pszichém nem választhat ki minden egyes nézőpontot, ha mégis, léptei ólomsúlyát kék szárnyakkal könnyíti minden hétköznapi tette, elmosogatja-e az összes tányért, villát, kanalat; megírhatók-e az emberi érzések ugyanennyi versben? Mint kavicsok [… Tovább]

Vers

ma – holnap

szív-ész     Ma nem kell, hogy értem rímelj, Ma csak rám szakad a zsindely. Ma repül velem a hinta, Ma szememben izzik tinta.   Holnap szétszaggathatsz érte. Holnap kérdezd csak: megérte?  Holnap majd megbánom ezerszer. Holnap- de ma még [… Tovább]

Vers

Daloló szívem

Delacasse Bencze Erzsébet: Vörös örvény, tükörfestmény         Nyugtalan szív az enyém,borostyán koszorújábanörvénylő remény.Pitvarában dalok, emlékek,kamrájában csend. Ott őrizlek…   Mélyében hordom dalom,a Hold ár-apály harcábanhömpölygő folyamot.Bohém, túlcsorduló,pazarlóan isszaszáguldó vérem. Most, hogy fáj, mind kiborítanám:apró fodraiban szunnyadóperc-örömeimet, hogy neked is [… Tovább]

Vers

Ívhangok

    Esztendeje figyelem egykedvű folyásod, borús délelőttök higgadt ezüstjét,  s hogy esténként a nap mint bontja  elmúlásvörösre szét  a szürke fényeket, míg lenge szél borzong mutatva a határaink,  hol válunk ketté, te, a megmásíthatatlan, s fölötted  az én csapongó [… Tovább]

Vers

Magyar imádság

    Redőny résén beszökkent egy játékos napsugár,Szemembe világol, ó te piszok nyár.Tél lenne jó: ródli, hógolyó– Igaz: akkor meg esik a hó. Kezedbe nem soká bot kerül, csontodba isiász,Minek neked a tél, pláne hogy itt a nyár.Pattanj ki az [… Tovább]

Vers

Születésnapi belógatás

Honnét tudjam, mikor is születtem, valamit beírtak, valaki etetett, valakivé nőttem, megismerni kéne, mivé lehettem vón, de mivé is lettem. Ünnepelni anyám kellene, de nincsen, apám az még előbbtől fogva se nincsen; úgy belejöttem, hogy én is néha alig, folytonos [… Tovább]

Novella

Az engedelmes Pásztor

  Péter Gáspár tiszteletes megjelent feljebbvalója előtt. Nem tudta pontosan, miért hívatja, de sosem spekulált ilyesmin. Beiktatott református lelkészként becsülettel tette a dolgát. Ritkán keveredett csendes vitába püspökével. Ruganyosan szedte a lépcsőket, és a második emeleten bekopogott. — Tes-sék, ké-rem! [… Tovább]

Novella

Úton-útfélen II.

Péter hazafelé tartott a munkahelyéről, az autó halk morajlással szelte a kilométereket. Hetente járt haza családjához, így most, péntek este alig várta, hogy végre megpillantsa imádott feleségét és két gyermekét. A Nap már nyugodni készült, az őszi égbolt vörösen izzott. [… Tovább]

Vers

Azok az átkozott hegedűk…

“Szeretném már magam utálni, De, istenem, ők is utálnak: Nem szabad, nem lehet megállni.” * – Más ingben, más bőrben, más időben…   “Milyen híg fejűek a törpék”* Kiloccsannak az egymásba öntött szavak Egyesek csak a fülkagylóba üvöltést hallják meg [… Tovább]

Vers

őszközelben

    bíbor alkonyba hajlik az idő,vérét kezdte hullatni már a nyár,a természetben feszül még az erő,élettel telített mindenütt a határ.   áldott dús terhükkel rakottak a fák,kukorica, krumpli, szőlő vár szüretre,talál még élelmet négylábú és madár,nyüzsög az élet kertekben, [… Tovább]

Vers

Hitetlenek

… Hitetlenek világábantöviskoszorú hajkoronábangabalyodva úgy szúr,mint sikátor legsötétebb utcájánelejtett hajtű mezítelen talpadat.Templomod romokbanmagányos harangláb… Mennyi kilométerkőnyi út,mennyi sóhaj s ima kell még,hogy megkonduljanak a harangok puszta lelkedben? Ósdi toronyóra éjfélkor tizenkettőt üt, Istened benned újra megszületik…

Vers

Megtaláltalak…

  …pedig el sem veszthettelek, hiszen nem voltál enyém soha. Hozzád vezetett  a kátyús flasztert mosdató eső, orgonabokrok bócéros sora. Terelgettek magányos múltam emlékei, egyedül töltött évek néma kordona. Vezetett a végtelen tér, melynek mélyén lélekvonatom párhuzamos sínpárjai is összeakadnak, [… Tovább]

vegyes

Holdpalota

______ avagy Marco Stanley Fogg szavaktól zsúfolt dobozai                     avagy Marco Stanley Fogg szavaktól zsúfolt dobozai                            a doboz mint sejt                               ha rejteget            plazma [… Tovább]

Egyéb

Sírás után

https://www.youtube.com/watch?v=jmrzezsoWVw&index=5&list=PLE2892A64BBD28C9E     Az első fél pár hétmérföldes csizmába bújik épp a láb; negyvenhaton túl, sűrű erdőből kijutni: bolyongásdal, miért fékez folyton minden cselekvés, repülök mégis tőled messze, átszelem az óceánt, ott találok rád egy másik világban. Megújulni fénytöredékeket zsebbe [… Tovább]

Vers

Turám kastélykertjében

Őriztem sokatmagamban a képet…Mintha tegnap lett volna…A hosszú kőút felettszáz éves fák összeborulvarejtették az ég magasát,a fény mégisvidáman szűrődött átaz öreg fatörzseken,hol zöldnekezrével lát mostemlékeimben az éden.Összefonódvabókoltak föld feletta cserjék, a bokrok,a sövénnyé nőttfüves bozótok,és az édes bogyójú ostorfáknyújtózva méláztak,szívemben [… Tovább]

Vers

Skandináv napforduló

A nap besüt a newgrange-i sírba (Kép: NASA/Cyril Byrne)     Mint  sűrű  méz,  csorog  a  nyári  késődélután,  lassan  sülő  mezőben  pipacsok  hajladoznak,  akár  túlsminkelt  sarkonállók  ( átlátszó – buján )  ha  csóró  utcagyereknek  méla  csókot  dobnak.    Suttogó  fák [… Tovább]

Vers

Levéltánc

    Mintha ősz lenne, én meg falevél az ágról leválva épp szabadon lebegve.   Élvezem a táncot, keringő társaim ölén libbenek boldogan zúgó szél-zenén.   Szállnék csak egyre, de esőktől nehezülök. Tudom, ne mondd, a levélsors örök.     [… Tovább]

Kisregény

A titok (tizenkilencedik rész)

Előzmény: Margitka beleesik a csalánba, Tamara nővért nem hagyja nyugton. Szilvi felismeri érzéseit, bevallja magának, hogy szereti a hadnagyot. Rékában az élni akarás és a halál iránti vágy élet-halálharcot vív, a Bibliát végre kézbeveszi. Léna látogatót visz hozzá. Az erőszakoló [… Tovább]

Vers

Nem akarok csillagot

“Elrabolt az ég, és többé nem akarok csillagot…” Nem kell semmi!Nem kell senki! Nem kell többé szerelem!Megkínoz, és összezavar,lyukat üt a szívemen. Nem kell szép szó,nem kell béklyó,nem kell “együttlobogás”!Elringat, és aztán orvuljön a nincsbe zuhanás. Minden szép volt,minden jó [… Tovább]

Vers

Régi tavaszban

    Ha majd eljön az igazi tavasz, térdig virágban állnak a fák. A mellette elsuhanó szél ágakat érint, hajnali esőcseppek permete hull, itt-ott lábnyomok, tegnapról maradt gondolat. Messze visz majd, s ott valahol nyáron, napsugárban táncolón azt a régi [… Tovább]

Vers

Nekem a Riviéra

    Szürkének még sosem láttam.   Aszfalt az ég, vihart sejtve gyalog, futva, két keréken menekül a vásári nép. Visszanézek, Tihany veszve: függöny mögül nézi a Nap. Eső az, s ha nem sietek, pár cseppje a nyakamba csap. Szeszélyes [… Tovább]