D. Bencze Erzsébet : Daloló szívem

Delacasse Bencze Erzsébet: Vörös örvény, tükörfestmény

 

 

 

 

Nyugtalan szív az enyém,
borostyán koszorújában
örvénylő remény.
Pitvarában dalok, emlékek,
kamrájában csend. 
Ott őrizlek…

 

Mélyében hordom dalom,
a Hold ár-apály harcában
hömpölygő folyamot.
Bohém, túlcsorduló,
pazarlóan issza
száguldó vérem.


Most, hogy fáj,
mind kiborítanám:
apró fodraiban szunnyadó
perc-örömeimet, 
hogy neked is jusson
zengő zivataromból.

 

Megpróbálom újra eldalolni,
de már alig figyel rám valaki…
Elszáll az ének s az évek, 
összeborul múlt és jelen. 
Ahogy a fodrok kisimulnak a vizen,
szívem is elpihen.

 

(Fektesd mellé szíved…)

 

 

Legutóbb szerkesztette - D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873