Monológ

Hová csöppentem?

Reggel van. Olyan megfoghatatlan, mégis mélyen, mellkas belsejében ülő a gondterhelt, a fájó fáradtság. Így támolygok ki mégis az új nap vágyó reményének visszhangját fülem barlangjában hallva, s fürdőszobám kék csempéin megsejtem az égig ért csodákat, melyeket az ég ígért. [… Tovább]

Vers

dal a szegényekért

  aludj marionett mert füvesasszony lett belőlem vagy táncoló sámán a tűz körül – nem tudom csak azt tudom hogy szívemen halálvirág terem belőle fekete csokrot szedek s felétek dobom   s akkor kiszáradnak a hazug aranyalmafák árnyak köpnek arcokba [… Tovább]

Vers

Apaság

    Mily gyönyörűséges csemete, tisztára  apjára hajazna, ha lenne haja de nincsen neki. Csupán csak ebihal e poronty itt, mint a tócsában mind.