aludj marionett mert füvesasszony lett belőlem
vagy táncoló sámán a tűz körül – nem tudom
csak azt tudom hogy szívemen halálvirág terem
belőle fekete csokrot szedek s felétek dobom
s akkor kiszáradnak a hazug aranyalmafák
árnyak köpnek arcokba panoptikumviaszt
kegyetlen gyémánttövisek döfik a szíveket át
s az uzsorások a széfekben sem lelnek vigaszt
dühöm sátán-göröngye majd a koporsókon dobol
s ha az anyák sikolya a temetőn végigszalad
kutam peremére kiül az elégedett mosoly
s szegénylegény-gitáromból az élet vize fakad
