Hermann Hesse Kék pillangó Koosán Ildikó fordítása Röpköd egy parányi kékség Összefogózva a széllel, Egy gyöngyházfényű szépség, S csillogva, villogva vész el. Szempillantásnyi, s ellebeg A szélfútta fényjel, Látom, a boldogság integet, S csillogva, villogva, vész [… Tovább]
(Salvador Dali festménye) Te vagy nekem a suttogó világ,az egyetlen teljesség,és a bennem tornyosuló összevisszaság. Hiányod vad lobogása éget,elárvult lelkünkben meghunyászkodik a sírás,míg rejtőző tarkómra leheleda tompafényű holdcsipkéket.
„Az ember néha éppen azon az úton találkozik a végzetével, amelyen el akarja kerülni.” Jean de la Fontaine A szomszédok által csak Bözsikeként ismert Vass Erzsébet részletesen elmesélt mindent a gyorsan kiérkező rendőröknek. — Ez nem [… Tovább]
Kép: Internet Kövér a csend közöttünk…szerelmes szavunk rég elfogyott,pompázó muskátli helyettjégvirág díszíti az ablakot.Kövér a csend közöttünk…fájnak az elfagyott sebek,néma ajkunkon a sok miértvérző kérdő jelet hebeg.Kövér a csend közöttünk…elkopott, mi hozzád kötött,fényünk selyme szétmállott már,s élünk egymás [… Tovább]
Mikor első nap rózsát léptem, lábam elé borult a férjem. Mikor első nap rózsát léptem, lábam elé borult a férjem. Másnap mondta, dolgozni fáradt, és dicsekedett fűnek-fának. Hogy ő nyerjen, ne az enyészet, piacra vitte az [… Tovább]
2015.10.31. Kép: Horváth Zsóka felvétele Anyám utolsó cigarettacsikkje, botok, injekciós tűk, ampullák. Apám számtalan sok szemüvege és fájdalom elterelő pirulák. Kicsi helyen elfért kedvesek, könyvek, képek, apróságok – egy pince mélyén fekszetek, emlékként velem maradtok. Hol lehettek [… Tovább]
Parafrász* Fejünkön találta a szeget Kielégülésig Beverte Beverte S eperízű óvszeren Kimérte Hogy a világ Másik felében Ami él és ami áll Csupán felesleg És hagyni kell Hadd „kérődzzön a sok **** a szingliadón” Míg elernyed ________________ * Kattints! [… Tovább]
Leül az állvány elé. Üres vászon. Még nem mozdul. Kavargó lehetőségek közt mérlegel. A táj megadóan áll. Viharfelhők dühével csap vászonra a születés. Vonások harca. Siker érik, kígyó sziszeg. A tér-stílus biztos fedezékben: bevett, szokásos. Vonások közben tetszésvariánsok: félrebillenő fej. [… Tovább]
Éjszaka, percmorzsák,lángoló szenvedély.Már tűzparancsra vár,hogy hős, vagy szent legyél. Az éj lopva hull rád,ágyat vet minden perc.Kenyér ízű csókbanIsten teste lehetsz. Tűzvihar ölelés,húsba vájt monogram,elvetett reményekégi lábnyomokban. Közeleg a hajnal,valahol már vetnek.Felélted morzsáitpercnek, szerelemnek.
Próbáltad már megfogni a pillanatot? Mikor tenyeredben érzed – már halott. Máskor meg azt tapasztalod, hogy beleragadtál. Az már egy másik pillanat – megint becsapott. De majd most… Most boldog vagyok – gondolod, miközben sunyin ott vigyorog a sarokból a [… Tovább]
Perpetuum mobile Koosán Ildikó kékségspirál dúsult fel a térben, a víz és az égbolt ölelkezett; messzire nyújtózó táj a fényben, s mikor az alkonyat megérkezett a vízfelszín kifúlva adta át magát a csöndnek, nem így [… Tovább]
A gyerekkorom csordultig volt töltött, bírt számolatlan, jóízű gyümölcsöt, az egész falu maga volt a játék, a kedvenc árokpartom verset költött, a fekete szederből folyt a tinta, a bokrok alól kiszökött az árnyék, s én átléptem a fél világon, mintha [… Tovább]
Ha görcsös kezedtől reccsen a korlát,s retinádban még vibrál a múlt,összegyűrt boríték bélyege a szádon,kaszálatlan mezőkön burjánzik az út,akkor engedd szabadon kéreg alól sikoltó lelkedet,s legyél lepkék szárnyába színt szövő hajnal,melengesd a kényszertől nyirkos szívedetegy álomból fogant madárdallal!
Húzlak, taszítalak, vonlak magamhoz, a táv köztünk csupán másfél méter hossz; a fényévek mégis szégyellik magukat, bolygótávolság fényében árnyad ugat. Ne félj mégse tőlem, érzékies szeretőm, csipkés homály lebeg körbe engem sejtetőn ott, ahol tudom ki vagyok, mit akarok, szikrámon [… Tovább]
keresem a lényeget az esszenciát az értelmet de csak hűlt helyét találni az orgazmus utáni ürességben sem találom magam keresem istent de elszökött belőlem s előlem szalad tompák a hangok a fájdalmak is érdesek nincsen rájuk ír és nincsen méreg [… Tovább]
MésziFotó: Jégbe zárva még tél és fehér mindenüttőszbe fakult szerelemelvermelt vágyakfaggyal ölelkező ágakmerengéssel teli sötét éjszakák a bimbó fakadásról álmodikszellősimogatást remél a tájjégbe zárt szívem várja így– mielőtt meghasad –a kiszabadulást
Nélküled kihűlök, mint gazdátlan párnák, gondolathárfáim csak rólad zengenek. Álmodó szemeid csillámló tengerek, szívemnek rozsdálló ajtaját kitárnád. Szilaj lelkem futna már boldogan [… Tovább]
Gyónni, áldozniadd meg énnekem,Rád vágyakozniminden pénteken. Veled álmodnikijózanító,hullámok hátánkifeszülő tó. Vízen is jártál,úszni sem tudunk,mindig ránk vártál,s nem hozzád futunk. Ez hát szomorod,titkod sejtem én,Te már tudtad ezta legelején. Vissza nézni kár,volt is, lesz is bú,míg lélek, s test [… Tovább]
Füvek és szelek, ablakredőnyök beleremegnek. Fekete szobámban kiegyensúlyozódik az álmom, az időt megtöri újra és újra beállított ébresztőm. Míg felhergelt biztonságom hullámain Te érkezel, valóságok elérhetetlenségéből leszakíthatóbb lesz egy-egy álomszakasz – kint füttyös lombtalan ágon vihar zenél – nyugalmat érlel, [… Tovább]
Lágyan csacsogó picike patak kövein apró vízirigó futkos, műlégy röppen, pisztráng suhan. Tökleveles partján bájos tündér lebbent elém ledér ruhában. Arany hajzuhatag, hosszú szempillák boci szemekkel, és darázsderék hosszú combokkal. NE MÁR! Mit keres egy Barbi pisztrángos álomban? [… Tovább]
Próbára teszem a verset,egy felhőbe rejtem bele,így úszom messze vele,próbára teszem a lelked,vajon velem együtt rezzen-e? Próbára teszem a kincset,egy kis tűztaréjra fűzöm,a lángot egyre tűröm,próbára teszem a szíved,és ha jéghideg, messze űzöm. Próbára teszem a lantot,ami ajkad mélyén pihen,halljam, [… Tovább]
Árnyékommal küzdök nappal a Nappal, bárhova álljak, nyomon követ. Játszanék egyet a Nappal. Hunyd be szemed, most én világítok s Te menekülsz. Készen állsz öreg? Kép: Kovács Emil Lajos
Tartalom másolása nem engedélyezett!