Böröczki Mihály - Mityka : Fűszálak között

A gyerekkorom csordultig volt töltött,

bírt számolatlan, jóízű gyümölcsöt,

az egész falu maga volt a játék,

a kedvenc árokpartom verset költött,

a fekete szederből folyt a tinta,

a bokrok alól kiszökött az árnyék,

s én átléptem a fél világon, mintha

a hétmérföldes csizmáimban járnék.

 

Az ég nagy kékkel nyújtózott fölöttem,

s a jegenyék, a földdel derékszögben,

a titokzatos messzeségbe néztek,

s a fűszálak között rejtőző csöndben,

sok betű búvódott elő a földből,

sok értelme még nem volt az egésznek,

meg összemosódtak a zsenge zöldtől,

de pont a szívem közepéig értek.

 

Ma itt botorkálok a világ szélén,

kis pont vagyok a pillanat egészén,

és látom, ahogy fényem visszahajlik,

meg-meglassúdik hétmérföldes léptem,

s a messzi égi ismeretlen tájon,

egy óriási óceán  morajlik,

s a fűszálak közé rejtőzve látom,

ahogy a nagy víz hullámolva zajlik.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.