Vers

Nárcisz

  Talán túl sokat érzek, hogy érted sem mozdulhatok. Pszichém nem választhat ki minden egyes nézőpontot, ha mégis, léptei ólomsúlyát kék szárnyakkal könnyíti minden hétköznapi tette, elmosogatja-e az összes tányért, villát, kanalat; megírhatók-e az emberi érzések ugyanennyi versben? Mint kavicsok [… Tovább]

Vers

ma – holnap

szív-ész     Ma nem kell, hogy értem rímelj, Ma csak rám szakad a zsindely. Ma repül velem a hinta, Ma szememben izzik tinta.   Holnap szétszaggathatsz érte. Holnap kérdezd csak: megérte?  Holnap majd megbánom ezerszer. Holnap- de ma még [… Tovább]

Vers

Daloló szívem

Delacasse Bencze Erzsébet: Vörös örvény, tükörfestmény         Nyugtalan szív az enyém,borostyán koszorújábanörvénylő remény.Pitvarában dalok, emlékek,kamrájában csend. Ott őrizlek…   Mélyében hordom dalom,a Hold ár-apály harcábanhömpölygő folyamot.Bohém, túlcsorduló,pazarlóan isszaszáguldó vérem. Most, hogy fáj, mind kiborítanám:apró fodraiban szunnyadóperc-örömeimet, hogy neked is [… Tovább]

Vers

Ívhangok

    Esztendeje figyelem egykedvű folyásod, borús délelőttök higgadt ezüstjét,  s hogy esténként a nap mint bontja  elmúlásvörösre szét  a szürke fényeket, míg lenge szél borzong mutatva a határaink,  hol válunk ketté, te, a megmásíthatatlan, s fölötted  az én csapongó [… Tovább]

Vers

Magyar imádság

    Redőny résén beszökkent egy játékos napsugár,Szemembe világol, ó te piszok nyár.Tél lenne jó: ródli, hógolyó– Igaz: akkor meg esik a hó. Kezedbe nem soká bot kerül, csontodba isiász,Minek neked a tél, pláne hogy itt a nyár.Pattanj ki az [… Tovább]

Vers

Születésnapi belógatás

Honnét tudjam, mikor is születtem, valamit beírtak, valaki etetett, valakivé nőttem, megismerni kéne, mivé lehettem vón, de mivé is lettem. Ünnepelni anyám kellene, de nincsen, apám az még előbbtől fogva se nincsen; úgy belejöttem, hogy én is néha alig, folytonos [… Tovább]